Kiegészítő tanulmány: A Vendidad földjei


A Vendidad 1. Fargardjában szereplő földek, népek és nemzedékek kultúrája, kapcsolatai és migrációja

 

A fordítás készült: K. E. Eduljee Zoroastrian Heritage honlapján szereplő szövegekből válogatva és kiegészítve

A ford.: L.F.


1.     Az ariánus őshaza és a környező földek az Avesztában

Az ariánusok (mai nyelven: irániak) őshazája az Aveszta szerint Airyana Vaeja vagy más néven: Airyanam Dakhyunam, és hasonló az elnevezése a Védák szent irataiban is: Arya Varta. Az Aveszta könyvei éppúgy, mint a középidejű perzsa pahlavi kommentárok mint pl. a Kisebb Bundahishn tanúbizonyságát adják annak, hogy Airyana Vaeja, az ariánus szülőföld volt az otthona Zarathushtra apjának (Bund 20:32), és ez az a hely, ahol Zarathushtra legelőször kifejtette a tanait (Bund 32:3). Airyana Vaeja említése mellett a zoroastriánus szentiratok, vagyis az Aveszta könyvei beszámolnak a környező népekről és földekről is.

Ezek a hivatkozások, amelyek a földrajzi adottságokról és időjárási ill klimatikus viszonyokról is szólnak, kellően nyomra vezetnek minket az ariáni szülőfölddel kapcsolatban; az ariánus népről és szomszédjairól, ill. ezek kapcsolatairól is felvilágosítást nyújtanak.

2.     Ariánusok és árják

Fontos itt közbeszúrnunk azt, hogy bár sok, főleg múlt század eleji és az elmúlt század előtti század végi kutató írásaiban gyakorta nevezi az ariánus népet „árjának”, voltaképpen a kettő nem egy és ugyanaz. Az árja a hindu (legfelsőbb) papi kaszt elnevezése volt, az ariáni viszont az iráni-féle népek őse. A tévesztés talán ott történt, hogy – mivel az ariáni népnek köszönhetjük a legelső „papi”, azazhogy vallásos irodalmat, és az indiai nép is az indoiráni nyelvcsaládba tartozik, annak másik fő ága, a kettő a történelem során egybemosódott, mintha egymás szinonímái volnának. Nekünk azonban különbséget kell tennünk: az árja kimondottan társadalmi osztályt (kasztot) jelöl, az ariáni pedig egy népfajta, az indoiráni törzsek közül azokat jelöli, akik közép-nyugat Ázsiában éltek. Arról már nem is szólok ráadásképp, hogy a huszadik századi nemzetiszocializmus során és miatt micsoda (negatív) felhangok is rakódtak erre az elnevezésre, amely eredetileg nem foglalt magába semmilyen diszkriminációt, rasszizmust vagy népek és fajták közötti alá-fölérendeltségi megkülönböztetést. Egyeseket annyira elragadta a hév, épp e torzulás miatt, hogy két alapvető népcsoportra osztották az emberiséget eredetük és nyelvük szerint: árja és szemita-féle népekre. A már bemutatott nyelvi térképen is láthatjuk tisztán, hogy ez egy fals redukció. Az emberiség disztinktív fajtabéli-rasszbéli eredetének több fő elágazása van; és a hagyományos rassz-elmélettel szemben, amelyben kizárólag a „fehéreket”, a „feketéket” és a „sárgákat” különböztetik meg, a paletta ennél jóval árnyaltabb. A népfajták közötti különbséget azonban, mint kulturális és vallási különbségeket is, letagadni nem lehet, illetve, lehet, csak akkor egy olyan multikulturális moslék az eredmény, aminőt a mai világelit szeretne látni, a történelmi identitás teljes felszámolása végett, és az egyes népek hagyományainak teljes megszüntetésével, anélkül, hogy bármilyen ezeknél értelmesebb kulturális alternatívát kínálna.

3.   A Farvardin Yasht: a földek legkorábbi említése

Az Avesztának van egy fejezete, amely a legautentikusabb, legközvetlenebb információkat tartalmazza Zarathushtra személyéről és első követőiről, a Yashtok könyvének 10. fejezete, és ennek neve: Farvardin Yasht.

Ez a Yasht felsorolja azoknak a személyeknek a neveit, akik Zarathushtra vallásának első követői és tanítói voltak (13.143-144). A Yasht hódolattal adózik ezen első követők és tanítók fravashijainak (szellemének). Ezen konkrét neveken túl, továbbá, felidézi az öt népben vagy nemzedékben élt összes „igazhitű” ember szellemét, csakúgy, mint „mind az összes többi országokban élőkét” is. Ez az öt nép vagy nemzedék nem más, mint Airyana Vaeja (amit a Yasht Airyana Dakhyunamnak nevez) és az Avesztában azt követő 4 másik föld. Ez a négy másik föld pedig, sorrendben: Tuirya (azazhogy Turán), Sairima, Saini és Dahi. (Szerintem ezek pahlavi megfelelői a négy legközvetlenebb avesztai földnek Airyana Vaeja szomszédságában, tehát amelyek korábban, az Aveszta VD 1-ben Sughdát, Mourut, Bakhdit és Nisayát jelölték. Peterson is azt mondja, hogy ezt az öt földet tartják az „iráni magnak”, tehát származásilag az ariánus nép fészkének.

Minthogy a Zarathushtra tanításairól szóló fennmaradt írásos emlékek összességének, éppúgy, mint a legősibb Gatháknak (azaz himnuszoknak) a nyelve ugyanaz, ésszerűnek tűnik feltételezni azt, hogy azok a népek és nemzedékek, amelyek szomszédok voltak, és amelyek átvették e tanítást, szintén ezen a nyelven és dialektusban beszéltek – írja K.E. Eduljee, de minthogy azt tudjuk, hogy az élő nyelvek történetileg változnak a korokkal, tehát flexibilisek, és azt is tudjuk, hogy az avesztai irodalom közel 6000-8000 év történetét íveli át, akkor bizonyosak lehetünk benne, hogy az ezeken a földeken élő népek mindegyike minden korban nyilván nem a gathai dialektusban beszélt. Logikusabbnak tűnik feltételezni azt, hogy a gathai (a legősibb aveszta nyelvű) dialektusban írt Gathák könyvének nyelve, amely az Aveszta korpuszának legrégibb magját alkotja, azon népek számára, akik a későbbi Vendidad-kompiláció idején ezeken a helyeken éltek, már halott volt, noha nyilván az üzenete élő maradt a számukra.

A pre-zoroasztriánus vallásról a Bundahishn ismeretében, ami egy középidejű perzsa, pahlavi kommentár, tehát később született, mint a Vendidad-kompiláció és még sokkal később, mint a Gathau himnuszok, amit a Yasnák könyve tartalmaz, nem tudunk fogalmat alkotni magunknak. Tehát nyilvánvaló, hogy a Vendidadban felsorolt földek népeinek vallása már a zoroasztrinánus vallás volt, máskülönben a földek és a népek megnevezése és említése is értelmetlen volna, lévén, hogy közel 1000-1500 év telik el a kompiláció és Zarathushtra megjelenése között. Magyarán szólva, a Vendidad első része arról számol be, hogy mi történt Zarathushtra és tanítása idején, arról pedig, hogy a prezoroasztriánus földek és népek hogyan néztek ki és mit vallottak, maga Zoroaster tudott volna beszélni, ha egyáltalán hagyott volna maga után írásos emléket. Épp ezért, a továbbiakban nem vitatkozunk azon, hogy ezeket az említett népeket, akik a vendidadi földeken éltek, ebben az időben már éppen hogy a zoroastriánus hit kötötte össze.

Mindazonáltal, a Vendidad népeinek felsorolása nem követi a Farvardin Yashtét, hiszen amott csak Airyana Vaeját említik. A Vendidad olyan zoroastriánus szövegeket tartalmaz, amelyek még a Méd és Perzsa Birodalom előttiek, s így több, mint 2800 évvel ezelőtt születtek, mégis ez a lista sokkal „modernebb”, mert a népek és a kultúrák az elnevezések alapján jobban felismerhetők, mint az a lista az ősi ariánus népekről, ami a Yashtban szerepel. A Farvardin Yashtban szereplő népeknek vagy megváltozott a nevük, vagy beolvadtak más népekbe.

Például, Dahit egyetlen helyen említik máshol, méghozzá Xerxes király országlistájában, mint a Birodalom egyik tartományát. De a görög szerzők szerint, mint például Strabón, Daha tulajdonképpen nem más, mint Saka (azazhogy Scythia), mindkettő ekkor már a Perzsa Birodalom része volt. Tuiryát, logikusan Turánnal azonosíthatjuk, amit a Vendidad Sugdhának nevez. Dahi neve továbbélt, jelölvén az egyik törzsét a szkíta-féle népeknek. A többi említett földet nem sikerült beazonosítani. Bakhdit (Balkhot, azazhogy Bactriát) amelyet Ferdowsi Shah-namehje is említ és más későbbi írások is, azt a helyet, ahol Zarathushtra tanítása elsőként elterjedt, egyáltalán nem is említi a Farvardin Yasht. Ugyanakkor Kava Vishtaspot, mint Bactria kayani dinasztiából származó királyát, viszont igen.

4.     Vishtasp, Bactria királya

Azok közül a személyek közül, akik Zarathushtra első „meghallói” és „követői” voltak, és akiket a Farvardin Yasht is felsorol, elsőként említhetjük Kavoish Vishtaspahét (Kava Vishtaspot) (13.99). A Yashtban Kava Vishtasp kitüntetett helyet foglal el, hiszen külön vers szól róla. A hagyomány szerint Kava Vishtasp nem más, mint Kai Gushtasp (Gushtasp egy későbbi elnevezése Vishtaspnak), akit a későbbi szövegekben úgy említenek, mint aki Bakhdhi (Bactria) királya volt, amely helynek ma Balkh felel meg Észak-Afganisztánban.

Bactriát az ősi földek között említi a Vendidad, a Farvardin Yasht azonban nem. A későbbi szövegek szerint Zarathushtra Bactriában halt meg, egy turáni merénylő keze által. Zajti Ferenc Hun-magyar őstörténelem című munkájában megerősíti, hogy a turániak sokáig ellenálltak, s végül nem fogadták el a mazdaizmust vallásuknak, illetve kimondottan a Zoroastriánus mazdaizmust utasították el. Ez az ellentét a későbbi mágusok és Perzsia nagy uralkodói között is fennállt, akik, mint zorostriánusok, az előbbi „naturális” mazdaistákat szabályosan elnyomták. Erről mindenesetre nem Zarathushtra tehet, aki maga is áldozatul esett a testvérháborúnak. Sokak szerint a „turáni átok” nem más, minthogy a magyarok ősei (a turáni szkíták) a saját testvérnépükkel se tudtak megegyezni, mert nem hajlottak Zarathushtra kritikus és tökéletességre törekvő erkölcsi törvényeinek elfogadására.

A hagyomány szerint ugyanis Feridoon-nak három fia volt, Selm, Tur és Iraj. Selm a nyugati részek (szír, kis-ázsaiai részek), Tur a keleti részek, így Turán, (a mai Türkmenisztán, ill. Kína), Iraj pedig az értékesebb iráni (bactriai) rész, az ariánus népek földjének királya lett. A történet szerint Irajot, a legkisebbik és békésebb természetű fiút a két idősebb testvér féltékenységből meggyilkolta.

Arról, hogy a két nép, a turániak (akinek későbbi királyának neve: Ariaspa volt) és a baktriaiak, Vishtaspa királlyal az élükön közös eredetűek, a királyok nevének egybecsengő hangzása is ékesen vall; az –aspa képző ugyanis az óavesztai nyelven, amely pedig a kaukázusi mágusok papi nyelve volt (Zajti Ferenc szerint) azt jelenti: ló. Érdekesség, ha belegondolunk abba, miért hívja a mai magyar nyelv is a mágust varázs-lónak.

Zarathushtra, bár az ariáni-bactriai nép prófétája lett, valójában egész életét arra áldozta, hogy a saját népét, a turáni szkítákat győzze meg. A szkíták azonban nem tudtak megválni harcos modoruktól, és azon hódítani vágyó és attól a felszínes, dobverő életöszöntől, ami korábban a „szív erkölcseit” jelentette (Justinius). A folyamatos ellenállás és a harc azonban felőrölte őket (a turáni ugyanis sok szerző szemében egyet jelentett a dacos, makacs „betyárral”, „paityar-ral, ahogy az Avesta nevezi Angra Mainyut is). A turáni nép sorsa beteljesedett, akkor, amikor Bactria és Zoroaster ellen fordult, ahelyett, hogy közös ellenségeikkel szemben fogtak volna össze. Erre utal a „turáni átok” kifejezés.

Két szempontból is érdemes tudni ezt. Egyfelől: ez a magyarságra ma is nagyon igaz, és éppen ezért aktualizálható történet, amiből lehet tanulni. Másfelől meggyőz minket arról, hogy a mazdaizmus Zoroaster-féle értelmezése eredetileg nekünk, szkítáknak volt szánva, hogy tökéletesebbé, szellemben és lélekben világosabbá váljunk általa. Ha ezt megértjük, talán helyrehozhatjuk őseink hibáit is, akik bár hősiesen küzdöttek, de nem véletlen, hogy pusztulniuk kellett, mert arra támadtak rá, aki tükröt tartott eléjük a felemelésük végett, és ezzel a saját sírjukat ásták meg.

5.     Az Avestában felsorolt népek és földek

A Farvardin Yashton túl, az Avestának van két másik része, amely az ariánus népekről és azoknak földjeiről szól, és ez a Vendidad és a Meher Yasht.

A Vendidad a tizenhat ariánus nép felsorolásával kezdődik (VD 1. 1-16), amelyek közül elsőként szerepel Airyana Vaejo, azazhogy Airyana Vaeja.

Míg a Vendidad 1. fejezetében Airyana Vaeja említését követően nem szerepel az a másik négy föld, amit a Farvardin Yasht említ, addig, hovatovább, a Farvardin Yasht sem említi a többi tizenöt földet, ami a Vendiadban pedig fel van sorolva. Sőt, a Farvardin Yashtban felsorolt öt föld közül, hármat egyáltalán nem tudunk beazonosítani, míg a Vendidad felsorolása nagyrészt azonosítható és lekövethető.

Ez, javarészt azért lehetséges, mert a Farvardin Yasht ősibb írásos dokumentum, és azok a népek feltehetőleg beolvadtak más népekbe, eltűntek vagy nevet változtattak az idők során. Éppen ezért mérvadónak az ariánus népek és földek tekintetében a vendidadi felsorolást tekintjük. Egy föld, ami közös, az egyben halálbiztos is: Airyana Vaeja, mint az ősi iráni nép szülőföldje.

Míg a Farvardin Yasht a ma ismert történelem előtti időkről szól (tehát i.e. 3-4000 előttről) és a keletkezése is jóval ősibb, mint a ma ismert és elfogadott legősibb vallásos írásmunkák, addig a Vendidad viszonylag fiatalabb, de azt tudjuk, hogy jóval i.e. 800 előtt készülhetett, legalábbis ez az első fejezet, hiszen Perzsia és a Méd Birodalom nincs megemlítve a népek és földek között, hiszen akkor ezek még nem léteztek.

A Meher Yashtban szintén megtaláljuk a népek és földjeik felsorolását (MY. 10.13-14.). Airyana Vaeját itt úgy nevezik: Airyo Shayanem (azazhogy: az ariániak lakhelye). Három másik földet is említ a Meher Yasht, ami pedig a Vendidad földjei között is szerepel: Mourum, Haroyum és Sughdem azazhogy Margush (Marv), Aria és Suguda (Sughda). Sughdát a Gava szóval is illeti a Meher Yasht.

Attól függően, hogy hogyan állapítjuk meg: hogy vajon a szavak és elnevezések a Meher Yashtban népeket és országokat is jelenthetnek, egy ill. három másik föld neve is említve van, ami pedig – K.E. Eduljee szerint – nem szerepel a Vendidad földjei között, méghozzá Khairizem, azazhogy Khvarizem (modernebb nevén: Khoresmia), ugyanakkor más értelmezők Khvarizemet a vendidadi Urvával rokonítják. Némelyek Khvarizemet a zoroastriánus szülőföldnek gondolják; K.E. Eduljee szerint viszont ez valószínűtlen, minthogy e felettébb nagy hírnevét Khvarizem szerinte feltehetőleg annak köszönheti, hogy még a Perzsa Birodalom létrejötte előtt domináns nemzet volt az ariánusi népek között, olyannyira, hogy területe kiterjedt a korábbi Airyana Vaeja területére is.

A további két lehetséges föld: Aishkatem és Pourutem kapcsán, egyesek úgy gondolják, ezek népek, mások úgy, hogy csak népre vagy földre nem utaló szavai a szövegnek.

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a legteljesebb lista a Vendidadban található, amely olyan információkkal lát el minket, amelyekből kiindulva egyrészt be tudjuk azonosítani az ősföldet, Airyana Vaeját, másfelől képet kapunk a többi társnépről, ill. az airánusi kultúra migrációs irányáról.

 

6.     A Vendidad tizenhat földje

A Vendidadban szereplő földek, felsorolásuk sorrendjében a következők:

 

A Vendidadban szereplő „jó földek és országok”

Vendidadi név

Alternatív írásmód

Ősi perzsa / Pahlavi

név

Görög / Nyugati

elnevezés

Jelenlegi név

Tulajdonságok (Jók és rosszak)

1. Airyanem Vaejo

Airyana Vaeja

Airan Vej (Pahlavi)

 

Irán

- jó és törvényes
- folyó

- folyókban kígyók 

- a klíma kegyetlen téliesre fordul

2. Sukhdho
(also Tuirya)

Sughdha
Turan

Suguda (óperzsa)

Sogdiana

Sugd, Észak-nyugat Takidzsi-kisztán,
Samarkand (Délkelet-Üzbegisz-tán)

- jó föld

- legyek, rovarok és sáskák, amik megölik a jószágokat

3. Mourum

Mouru

Margu (óperzsa)

Margiana

Marv / Merv,
Dél-Türkme-nisztán

- bátor, szent
- gyilkolás, erőszak

4. Bakhdhim

Bakh-dhi

Bakhtrish (óperzsa)

Bactria

Balkh,
Észak-Afganisz-tán

- magasan tartott zászló
- csípős hangyák

5. Nisaim

Nisaya

Parthava (óperzsa)

Parthia

Észak- Khorasan (Északkelet- Iran) & Nisa
Dél- Türkme-nisztán.
Balkh és Marv között

- jó föld
- hitetlenség (nem fogadják el a zoroastriá-nus hitet)

6. Haroyum

Haroyu

Haraiva (óperzsa)

Aria

Hari Rud (Herat),
Észak-nyugat Afga-nisztán

- bőséges víz

- bánat, szegénység

7. Vaekeretem

Khnen-ta Vaeke-rata
/

Kalpul (Pahlavi)

Sattagydia

Kabul,
Kelet- Afga-nisztán

- jó föld
- Keresaspát istenítik, boszor-kányság és kuruzslás

 

8. Urvam

Urva

Uvarazmiya/Uvarazmish

Khvarizem/Chorasmia

Khorezm, Üzbegisz-tán

- gazdag legelők

- gőg, zsarnokság

9. Khnentem Vehrkano

Vehrka-na

Varkana (óperzsa)

Hyrcania

Gorgan, Golestan,
Északkelet Irán

- jó föld
- gyermek-pornográfia

10. Harahvaitim

Harah-vaiti

Harauvatish (óperzsa)

Arachosia

Kandahar & Oruzan
Dél és Közép Afganisz-tán

- gyönyörű tájak
- eltemetik a halottaikat

11. Haetumantem

Haetumant

Zraka (óperzsa)

Drangiana

Helmand - Délkelet Afganisz-tán &
Sistan – K. Irán

- csodaszép, győzedel-mes
- varázslás és kuruzslás

12. Rakham

Ragha

Raga (óperzsa)

Ragai

Rai, Tehran & S. Alburz,
Észak- Irán

- három kaszt
- nagyfokú hitetlenség

13. Chakhrem

Kakhra

 

 

Uncertain: Either Ghazni, Délkelet Afganisz-tán vagy csak Rai nyugati része, É- Irán

- bátor és igazságos
- elégetik a holttesteket

14. Varenem

Varena

Patashkh-vargar or Dailam (Pahlavi)

Nyugat- Hyrcania

Nyugat Mazan-daran, Gilan & Észak- Alburz (a Damavand hegy földje) Észak- Irán

- Threatona (Feridoon) otthona
  aki lesújtott Azi Dahakára (Zahak)
- barbár (idegen) törvény

15. Hapta Hendu

Hapta Hindu

Hindava (óperzsa)

Indus

a hét Indus folyó északi völgye (Felső indusi medence)
Gandhara (Waihind)***, Punjab és Kashmir Észak- Pakisztán-ban & Észak-nyugat India

- széles terjeszkedé-sek
- erőszak, düh és túl forró időjárás

16. Ranghaya

Rangha

az Arvastani Rum későbbi része (Pahlavi) azaz Kelet-római Birodalom

 

Urmia tó, Felső Tigris- medence, Kurdisztán, Kelet- és Közép Török-ország

- jó föld
- nincs vezérük azaz védelmük,
   ezért önfejűek,

- ki vannak a harcoknak, törvény nélükiek,

- kegyetlen telek uralkodnak itt


A vendidadi földek

7.     Geográfiai (migrációs) mintázat a nemzetek (nemzedékek) felsorolásában

 

Ha alaposabban szemügyre vesszük a „jó földeket” egymásra következésük sorrendjében, fellelhetünk egyfajta „mintázatot”, ami talán kijelöli a migrációs irányt, illetve a nemzedékek egymásra következésének időbeni sorrendjét is.

  1. Az első három föld, amit az írás Airyana Vaeja után említ, Dél-Üzbegisztánban, Dél-Türkemnisztánban és Észak-Afganisztánban található. Úgy tűnik, hogy a nemzetek listájában szereplő földek mintha „kifelé” mozognának, egy fokozatos nyugati és déli irányban, ahogy haladunk előre. Az utolsó két föld már az elsőkhöz viszonyítva messze Dél-keletre és Nyugatra esik.
  2. A nemzetek egymást határolják. Az Airyana Vaeja után közvetlenül következő föld Sughda – ami a mai Sughnak felel meg Észak-Tadzsikisztánban ill. Dél-Üzbegisztánban.
  3. A földek mind az ariánus kereskedelmi útvonalak mentén helyezkednek el, - azon a kereskedelmi csatornán, amit ma „Selyemútnak” nevezünk, az az ősi kereskedelmi útvonal, amely összekötötte Európát Közel- ill. Távolkelettel, azaz: Indiával és Kínával.
  4. Ha következtetéseinkben tovább merészkedünk, talán még azt is feltétlezhetjük, hogy a nemzetek (azazhogy a „jó földek”) voltaképp nemzedékek, amivel az ariánusi kultúra, a különböző ariánus, vagy ahhoz közeli népeken keresztül elterjedt Közép-Kelet Ázsiában. Ezt a 9. alpontban található ariánus történelmi felosztáson keresztül még meg fogjuk látni. Ugyanakkor ariánus kultúra és a zoroastriánus vallás nem ugyanaz, mint ahogy a földek legtöbbjénél nehezményezésre is került, hogy ezek a népek ill. nemzedékek nem tökéletesen követik Zarathushtra elképzeléseit.

8.     Kapcsolat Airyana Vaeja és a többi avesztai nemzet között

Mindezeknek megfelelően, amit az előbb elmondtunk, K. E. Eduljee megállapítja, hogy a tizenhat föld, ami az Aveszta Vendidadjának emez első fejezetében felsorolásra került, azon szerzők által lett kiválasztva, akik a Vendidadot írták, azon népek vagy nemzetek közül, amelyek a Vendidad írása idején az ismert földek, népek közé tartoztak a Földnek azon a táján. Ilyenformán, K. E. Eduljee kihangsúlyozza, hogy ez a lista nem a világ népeinek listája (ahogyan az erre való utalást a VD 1:20-ban is megtaláljuk), hanem azoknak a népeknek a listája, amelyek Airyana Vaejával, az ariánus őshazával kapcsolatban álltak. Tehát, magyarán, ezek a földek azok a népek és országok, ahová az ariánusok migráltak, és ennek következtében kultúrájuk összekeveredett azon népekével. Mint ahogyan azt már megállapítottuk, míg sok ariánus-zoroastránus lakta be ezeket a földeket, nem feltétlenül, sőt biztosan nem voltak többségben ott.

Később, már jóval a Vendidad írása után, ezeknek a népeknek és földeknek zöme részeit alkotta egy nagyobb birodalomnak, amit mindenki úgy ismer: a Perzsa Birodalom.

 

9.     Az ariánus nép migrációja és az ariánusi földek terjeszkedése

A legendás Jamshed király uralkodása előtt (Prehistorikus korszak és az Ariánus Őshaza idején) az eredeti ariánusi szülőföld az Avesztában és több más iratban szereplő Airyana Vaeja nem lehetett túlzottan kiterjedt területileg. Mindazonáltal, a Jamshedi kor és a Perzsa Birodalom között (az I. Nagy Darius uralta időkig ugyanis) területileg meglehetősen kiterjeszkedett.

A Zoroastriánus Avesta, a hindu Védák s más szövegek beszámolnak arról, hogy az ariánusok kiáradtak az őshazából, és azokra a földekre vándoroltak, amelyek körülötte, a környezetében délre, keletre és nyugatra feküdtek, és ezzel jelentősen megnövekedett az ariánusi kultúra által benépesített földek mennyisége.

És tették ezt a következő okokból:

  1. Mint azt látni fogjuk a VD 2. Fargardjából, amely Yimáról (Jamshedről) és az ő uralmáról szól, a jamshedi kor alatt jelentős népességrobbanás zajlott le
  2. A VD 1:3 beszámol arról, hogy itt, ezen a földön megváltozott a klíma: méghozzá hidegebb lett, megnőtt a téli hónapok száma (talán a legutolsó jégkorszakról van itt szó), és a nyár sem volt kellően meleg, így ez nem kedvezett az alapvetően földművelő-állattenyésztő népnek
  3. Számos kereskedelmi kapcsolat jött létre a környező népekkel
  4. A királyság megalapítása után hódításokkal is igyekezett a populáció terjeszkedni. Ez már a második és legnagyobb királyság időszaka volt, a Feridoon éra (a Pishdadiáni dinasztia idején)
  5. Az arináusok közötti háborúk idején (amikor Zoroaster is élt) kulturális-vallási viták keletkeztek a „daeva”- és a Mazda-hívek között, ami a bactriai Vishtasp király és Zarathushtra összefogását, a mazdaizmus Bactriában való államvallássá tételét eeredményezte és Zarathushtra erőszakos halálával zárult
  6. Ezek után (i.e. 800 körül) kezdődött meg a Perzsa Birodalom megalakulása, amely ezeket a korábbi, ariánus népeket és földeket, valamint a hódítások következtében több másik országot is összefogta. A perzsa terjeszkedésnek a görögök vetettek véget.

Ezeket a pontokat az alábbiakban részletesen kitárgyaljuk.

Ahogy az ariánus népek a környező földekre vándoroltak, beleolvadtak az ott élő népekbe, és nem szorították ki, vagy számolták fel a lakosságot. Amikor is a későbbi perzsa ariánusok letelepedtek az Iráni alföld déli részén, ezt a területet már az elamiták lakták, akikkel a perzsák összekeveredtek. Egy mai felmérés Irán jelenlegi nyelvi összetételéből azt mutatja, hogy a nem indoiráni nyelvcsaládhoz tartozó népcsoportokhoz az óperzsa népek asszimililálódtak, így alakult ki a modern iráni, ami már nem teljességgel azonos az ősi ariánusi néppel.

 

9.1.          A Jamshedi korszak népesség-robbanása és Airyana Vaeja terjeszkedése

 

A Vendidad 2. Fargardja beszámol arról, hogy uralkodásának kezdetén a legendás király, Yima (Jamshed) többször megkettőzte a földek területét, ahhoz, hogy a népek elférjenek rajta. (Jamshed ősi avestai neve Yima-Srira [a ragyogó Yima] avagy Yima-Khsheata [a fénylő Yima]. Szintén így hívják [Yama] a hindu szentiratokban, a Védákban.)

Attól függően, hogy hogyan értelmezzük a szöveget, a terjeszkedés lehet, hogy többszörös (négy és félszeres) is lehetett. A terjeszkedés, ahogy azt az írás tartja „dél felé, a nap útjában” történt, tehát konkrétan lehet tudni, hogy a terjeszkedés során a népek Airyana Vaeja keleti és nyugati részéhez képest dél felé vándoroltak.

A hindu Védák azt állítja, hogy az a föld, amelyen Yama uralkodott, a hinduk földje lett. Ez, konkrétan inkább arra utalhat, mint ahogy azt később látni fogjuk, hogy a Feridoon éra alatt Feridoon legkisebb fiának, Irajnak ajándékozta a hindu területeket is.

A hindu Rig Véda és Atharva Véda szerint:

  1. Alávetettségben imádjuk a király Yamát, Vivasvat fiát,
    Aki pedig a népek összegyűjtője.
    Aki a mélységből a magasba emelkedett,
    Aki sokak számára megjárta az utat.
  2. Yama volt az első, ki előttünk az úton járt.
    Ez a föld már a mienk.
    Az újonnan születettek pedig
    A saját útjaikon járnak,
    Arra, merre őseink is haladtak.

(Athrva Véda XVIII. 1.49. és Rig Véda X. 14.1; ford.: LF.)


… és átkelnek ők a hatalmas vizeken
az áldozatok útján, merre az erényes halad.

(Atharva Véda XVIII. 4.7. – ford. LF.)

A Yamára történő hindu utalás az ariánus Jamshed királyra épp abban az időben történt, amikor is a király „kegyvesztett” lett a pre-zoroastriánus (mazdayasni) papok szemében, akik úgy szólván azt állították róla, hogy túlzottan gőgös lett és el is bízta magát, önmagát egy istennek képzelve. A Védikus szentirat pedig úgy tűnik, úgy tartja, hogy azon földek, melyeket Yima ekképp megszerzett, részint a hinduk állandó lakhelye lett – ezek azok a földek, amelyekhez tartozik az Indus medencéje, az Indiai félsziget is, és amely később teljesen elszeparálódott az eredeti ariánus néptől és őshazától. A szövegben szereplő kitétel, hogy „ez a föld már a mienk”, a hinduk elődjeinek arra a sebezhetőségére utalhat, amelynek akár belső, akár külső ellenség kapcsán, ki voltak téve.


Ugyanakkor szinte bizonyos, hogy a Jamshedi kor terjesztése következtében „meghódított” földek nem foglalták magukba azt a folyómedencét, ahol ma Punjab és környezete található. Ez a terjeszkedés később történhetett. A Vendidad által felsorolt tizenötödik, tehát utolsó előtti föld, Hapta-Hindu, mint az Indus völgyének hét folyója vagy területe ugyanerre utalhat, tehát az ind területeknek semmi köze az ariánus őshazához. Az ugyanakkor lehetséges, hogy a legendás királyt az indek is magukénak szeretnék tudni, talán az ősiségben való rivalizálás miatt, vagy éppen fordítva, annak hangsúlyozásaképp, hogy tulajdonképpen az iráni és az ind nép egy tőről fakad. Ugyanakkor semmi esetre sem mondható, hogy az ariánus egy korábbi indiai, és, következésképp, az ind egy későbbi iráni, hiszen rengeteg népi és kulturális különbözőség is van. Egyesek úgy vélik tudni, még maga a szorgalmas és e témában rendkívüli szakértelemmel bíró J. J. Modi professzor is, hogy az indek tulajdonképpen „fehér hunok”, tehát a hunoknak az a csoportja, amely nem nyugatra, hanem keletre vándorolt az őshazából.

 

Az Indus felső vidéke, ami beleshetett a Jamshedi kori terjeszkedésbe, olyan mai területeknek felel meg, mint Kelet-Afganisztán, Észak-Pakisztán és Észak-India – ezek a területek a Hindu Kush hegység és a Karakoram hegylánc két oldalán, azazhogy ezektől északra és délre helyezkedik el. A terjeszkedés korlátozott mértéke arra mutat, hogy az őshaza területileg nem lehetett túlzottan kiterjedt terület. A Jamshedi kor alatt ezek a földek (ui. a Hindu Kush és Karakoram) egyesítve lettek. Később aztán politikailag (államilag) szeparálódtak, és a két hegység, különösen a Hindu Kush az alapvető határvolanat képezte a két királyság között (ui. az ind és az iráni nép között).


Van még egy tényező, ami a Felső-Indus vidékére lendíti a feltételezéseinket, ugyanis az, hogy az írásban szereplő Hapta Hindu, mint csakis az északi és északnyugati része az Indusnak (azaz a Badakshan-Pamir régió) a Rig Véda szülőhelye is, és ennek bizonyítéka a két nyelv (az ősi aveszta és az ősi szanszkrit) rendkívüli hasonlósága, amely nyelveket mint dialektusokat itt és a környező vidékeken mind beszélték, és – mint azt a filológusok megállapították – ezek azon közös tőről származnak, amit proto-indo-iráninak neveznek, amelynek tehát egyik ága a szankszrit, a másik pedig az ősi egyesített iráni (ariánus) nép nyelve.



9.2.          Éghajlat-változás a jamshedi korszakban

 

A Vendidad és más szövegek tudósítanak arról, hogy a Jamshedi kor kezdetén az ariáni őshazában (Airyana Vaejában) az időjárás megfelelő és kedvező volt; és minden tavasz a tél után – mint az megszokott a kontinentális éghajlaton – újra és újra megújította az alvó természetet.

Hogyhogynem azonban, az írás szerint kettőezerkétszáz évvel a Jamshedi kor kezdete után hirtelen lehűlés következett be, amely nem minősült átmenetinek (VD 2.22-25) és egyre drasztikusabbá vált. Ez jelezhet egy kisebbfajta jégkorszakot is, amelyről tudjuk, hogy i.e. 8-9 ezer körül történt; ebből megállapíthatjuk, hogy az ariánus történelmi múlt, amiről a Vendidad regél, idestova 11-12 ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza. Ez a hirtelen klímaváltás egyik kiváltó oka volt a további migrációnak, főleg dél; délkelet és délnyugat felé, tehát a korábbi Jamshedi terjeszkedés melegebb vidékeire.

 

 

 

9.3.          Az ariánus kereskedelmi útvonalak – később: „Selyemút”

 


Kereskedelmi utak (későbbi elnevezés szerint: „Selyemút”) cca. Kr.e. 4000-2000

Az ariánusok a történelmi idők kezdetétől fogva kereskedelmet folytattak mind egymás között, - tehát a Jamshedi terjeszkedés alatt megszerzett földeken élő népek egymás között, - mind pedig szomszédos, más népekkel. Az ariánus kereskedelem és a kereskedelmi útvonalak szorosan összefüggnek az arián migrációval és a tizenhat vendidadi földdel.

Az ariánus kereskedelmi útvonalak nem mások, mint amelyek később „Selyemút” néven híresültek el. Az ariánus kereskedelem keleten Kína, nyugaton Kis-Ázsia és Mezopotámia között létesült, beleértve középen az Iráni alföldet és délen az Indus-medencét.

A sughdi ariánus kereskedelmi települések Kínában is megtalálhatók voltak. Ténylegesen, a zoroastriánus szentiratok közül a legkorábbi, az Avesta, sughdi (sogdianus) dialektusban íródott, amelyet nyelvként Kínában is felleltek.

A tizenhat földnek, mint kulturális és etnikai migrációnak a mintázata, amit korábbiakban már kifejtettünk, úgy tűnik, a közép-ázsiai „magból” terjed széjjel köröskörül körbe, nyugatra és keletre, el egészen a mai Törökországig keleten, és Pakisztánig nyugaton. Az ariánus kereskedelmi útvonalak tehát a jólismert „Selyemút” ősei voltak.

Minekutána a zoroastriánusok az arab invázió elől Indiába menekültek, kereskedelmi hagyományaik továbbéltek, így kelet felé és nyugat felé ezek az utak fennmaradtak, és virágzó kereskedelem kötötte össze előbb csak az ázsiai térséget, majd később, Európa kereskedelmének fellendülése után (itáliai kereskedelem), vele együtt, Európát is.

A kereskedelem lehetővé tette, hogy az ariánusok megismerkedjenek a „Selyemút” mentén elhelyezkedő népekkel, később le is telepedjenek ott. Így először az ariánusok csak kereskedelmi „posztokat” hoztak létre a környező országokban, később kulturális közösségeket is, amelyek utóbb megőrizték a hagyományaikat, ellenállva a kulturális asszimilációnak, amely a vallási hovatartozásukat próbálta meghatározni. A zoroastriánus közösségek ma is őrzik integritásukat, és ezt épp hogy nem erőszakosságból teszik, hanem éppen fordítva: hogy ellenálljanak annak a vallási imperializmusnak, amit az öt, magát „univerzálisnak” hitt és hirdetett világvallás próbál keresztülvinni a vallási-ideológiai világban.

 

9.4.          A Feridoon Éra; a királyságok konföderációja, első ariánus birodalom, az iráni birodalmi gyökerek

Abban az időben, amikor a legendás Feridoon király uralkodott – legalábbis a költő Ferdowsi (Firdausi) költeménye, a Királyok könyve (Shahnameh) szerint – az ariánus királyság felölelte mindazokat a földeket, amelyek a Vendidadban említésre kerültek.

Feridoon, uralkodása végén, úgy döntött, hogy rendkívül kiterjedt birodalmát két feleségtől származó három fia, Tur, Salm és Iraj között osztja fel. A legidősebb fiú, Tur a keleti országokat kapta, Turán központtal – épp innen származik Turán neve. A legkisebbik fiának, Irajnak az őshazának megfelelő, középső részt osztotta, Airant, azokat a földeket, amibe a korábbi Eran-Vej beleolvadt; valamint a hindu részeket (Hapta Hindu vidékét, tehát a Felső-Indus területét). A középső fia, Salm a nyugati királyságot kapta. Tur, mint rangidős, azonban úgy érezte, hogy ki lett túrva az igazi gyémántot érő hindu és ősi ariáni földekből, ezért rábeszélte Salmot, hogy erőszakos úton vegyék el a legkisebb fiútól ezeket a területeket. Így hát miután az apjuk, Feridoon meghalt, ők ketten rárontottak Irajra és meggyilkolták.

Mindez a történet lehet valóságos is, de lehet pusztán egy mitológiai allegória is. Azt tudjuk, hogy Turán és Irán nem voltak éppen békés kapcsolatban. Azonban ezt az ellentétet Zarathushtrához kötöttük, márpedig Zarathusthra Feridoon uralkodása után jóval később lépett színre. Tehát a két durvábblelkű, erőszakosabb fiú indulata allegerikusan megmagyarázza a később történteket; ezek szerint a turáni-baktriai vitában Bactriának volt igaza, és a Mazda-yasna főpapokkal a békés úton reformálni szándékozó Zarathushtrának, mivel, a hagyomány szerint ezek a „turáni” népek már korábban is vadul, durván, erőszakosan léptek fel (pusztán az örökség miatt) a vétlen Iraj-dzsal szemben.

K. E. Eduljee meglátása szerint a legenda valóságos történetre utal. Ha ugyanis az Ariánus Birodalmat az ariánus néppel azonosítjuk, akkor ez a mítosz, nemcsak szimbolikusan, de valóságosan is megmagyarázza, hogy miként is terjedt el az ariánus kultúra nyugaton a mai Törökország, délen a Felső-Indus, keleten Kína határai és a sivatagos északi területekig. Továbbá, ez a mítosz arra utal, ami valóban követte a Feridoon királyságot, ugyanis a háborús korszak az airáni népek között. Feridoon után a legautentikusabb airinánus központ Bakdhi, mondja K. E. Eduljee, ide szorult vissza az eredeti ariánus kultúra.

 

9.5. Ariánus belháborúk 

Azok az ariánus belháborúk, amelyek tulajdonképpen vallásháborúk voltak, és a Feridoon érát követték, tulajdonképpen Zarathushtra tanainak közzétételével élesedtek be, tehát a Zarathushtra által „déva-híveknek” titulált korábbi mazdayánus papok és az új vallás, az ún. Ahura Mazda-hívek között zajlott.

Tehát Zarathushtra mazdaista volt eredetileg, minthogy a Mazda-Yasna (a korábbi mazdaiánus) papok nevelték és tanították. Elsőként Zarathushtra nevezi „Ahurának”, azazhogy „az Úrnak” a mazdaista Istent (vö.: Jézus „Abbájával”, ill. Nietzsche morálújításával, az „úr-morállal is!), tehát ebben megfogható a különbség a „régi” és az „új” vallás között, ami, bármily furcsa, lényegileg nem az intézményesítés, ill. a formalitások bevezetése, amely utóbbiak: a liturgia és a modern szemmel nézve túlzottan is merev, rigorózus szokások a későbbi korokban (azaz a perzsa, és a perzsa birodalom idejét követő időkben) váltak csak érvényessé.

Zoroaster épp hogy az akkor már elhalkult benső morál (azazhogy interiorizált erkölcs) hangadója, éppúgy, mint Jézus a maga „Apájával”, Szókratész a „daimónnal”, Luther a „bensőleg és a hagyomány közvetítése nélkül megragadható személyes Istennel”, Nietzsche az „ismeretlen, ámbátor az embert lelki magassággal és nemességgel felruházó úrral”. Tehát mindenféleképpen reformátor, avagy, vallási „forradalmár”, akinek mégsem a szétzilálás az érdeke, hanem a vallásos érzület megjavítása és magasabb szintre emelése.

És éppen ezért eshetett áldozatul, ahogyan Jézus és Szókratész is. És, ahogy Nietzsche mondja, a „’jók’ minden korban egyfélék voltak”: az igazságuknak és jóságuknak durva hatalmi igazolására vannak kárhoztatva, míg; a szelídebb béketűrő a valóságosan igaz utat járja.

 

9.6. A Perzsa Birodalom

Az achaméniai uralkodócsalád egyik képviselője, II. (Nagy) Kürosz (cca. i.e. 600-576-tól cca. i.e. 530 aug.) nevéhez fűződik a Perzsa Birodalom megalapítása, és a terjeszkedés tovább folyt I. (Nagy) Darius (i.e. 522-486) uralkodásának ideje alatt is.

Az a tizenhat föld, amelyről beszéltünk, a Perzsa Birodalom magját alkotta. Ha történetileg nézzük, a perzsa birodalom a harmadik ariánus birodalom volt, amely az ariánusi földek egységesítését célozta meg, a Feridoon-i Királyság (első iráni birodalom) és a Méd birodalom (második iráni birodalom) után.

I.                   Darius, Perzsia királya a Naqsh-e-Rustam leírásában a következő népeket sorolja fel, mint a Perzsa Birodalomhoz tartozókat:

  1. Pârsa (Persia),
  2. Mâda (Media),
  3. Ûvja (Elam),
  4. Parthava (Parthia),
  5. Haraiva (Aria),
  6. Bâxtrish (Bactria),
  7. Suguda (Sogdiana),
  8. Uvârazmish (Chorasmia),
  9. Zraka (Drangiana),
  10. Harauvatish (Arachosia),
  11. Thatagush (Sattagydia),
  12. Gadâra (Gandara),
  13. Hidush (Sind),
  14. Sakâ haumavargâ (Amyrgian Scythians),
  15. Sakâ tigraxaudâ (Scythians with pointed caps),
  16. Bâbirush (Babylonia),
  17. Athurâ (Assyria),
  18. Arabâya (Arabia),
  19. Mudrâya (Egypt),
  20. Armina (Armenia),
  21. Katpatuka (Cappadocia),
  22. Sparda (Sardis),
  23. Yauna (Ionia / Greece),
  24. Sakâ tyaiy paradraya (Scythians who are across the sea),
  25. Skudra (Skudra),
  26. Yaunâ takabarâ (petasos-wearing Ionians),
  27. Putâyâ (Libyans),
  28. Kûshiyâ (Ethiopians),
  29. Maciyâ (people of Maka),
  30. Karkâ (Carians).


Darius felsorolása a perzsa birodalomhoz tartozó népekről
Behistun, Iran
1 szakasz 9-17. sor

Megjegyzések