Zarathushtra: Zend Avesta - Vendidad. Előszó

 

Van annak már vagy huszonöt éve is tán, hogy első ízben a kezembe került Nietzsche Zarathustrája. Talán sorsdöntő is, hogy a sok, később elolvasott műve közül elsőként ezt kezdtem el olvasni. A filozófusról pusztán hallomás után, s keresztény neveltetésem következtében alapvetően negatív véleményem alakult ki, s ez előítélet fényében mértem-mustráltam az Ím-ígyen szóla Zarathustra sorait is. Akkor annyit tudtam az eredeti Zarathushtráról, amit bárki, aki egy kicsit is foglalkozott világvallásokkal, hogy a mazdaizmus mint dualista, egyesek szerint monoteista vallás megalapítója volt és az ősi Perzsia (ma: Irán) területén tevékenykedett. (Biztosan észrevették a próféta nevének eltérő írásmódját, amiről fordítói munkám során állíthatom, hogy az utóbbi az autentikus, tehát: Zarathushtra, s nem Zarathustra, s pláne nem: Zarathusztra, de erről később majd még lesz szó.) De ennek ellenére biztosra vettem, hogy Nietzsche Zarathustrája egyfajta képzeletbeli lény: papi emberektől ilyen fokú újításra, amit ebben a parafrázisban láthatunk, nem is számít az ember, hiszen nem ezt szoktuk meg a papoktól. S ez az amiben végül is, - minden előzetes előítéletem ellenére - a könyv megkapónak, vonzónak tűnt. Zarathustra mint a morál első feltalálója, aki valami egészen más erkölcsöt tanít, mint a hagyományos keresztény értékrend: a felsőbbrendű (a voltaképpeni nemes, azazhogy lelkinemes) ember erkölcsét. Akkoriban, s tán még manapság is, ez képzelődésnek, mitológiának volt, van titulálva. Ámde minekutána tanulmányoztuk a mazdaizmust, a természetvallásokat és minden, a judeo-kereszténységet megelőző "pogányságot", nem esünk túlzásokba, ha azt mondjuk, hogy a zoroastrianizmusban mint az emberiség legősibb vallásában autentikusan testesül meg a jézusi hit őse, legalábbis, ennek a hagyománynak több köze van az esszénusi jézusi hithez, mint a későbbi, Jézusra építkezett, ámde egyértelműen farizeus hagyományokat folytató katolicizmusnak, ami, mára már, összefoglaló néven, nyugodtan nevezhető: judeo-kereszténységnek. 

Túl hosszadalmas volna ecsetelgetnem, hogy milyen mély és erőteljes hatást gyakorolt rám a könyv. Lelki viaskodásom végeztével, amint sikerült feldolgoznom az egész nietzschei művet, a képzeletbeli Zarathustra figurája teljesen meggyőzött arról, hogy hihetünk Nietzschének: Zoroaster szelleme valóban megjelent neki ott, a Silvaplana tónál, Surlei közelében, egy hatalmas piramis alakú sziklatömb előtt, és az igazi Próféta szólt hozzá; noha abban az időben, amikor én a nietzschei Zarathustrát olvastam és értelmeztem, még nem volt szerencsém ismerni az eredeti szövegeket, emiatt nem is lehettem képes arra, hogy ezt tárgyilagosabban megítéljem.

A második találkozásom Zarathushtrával egy előadás alkalmával történt. Egy könyves standon kezembe akadt Edmond Bordeaux Székely Zend Aveszta fordítása és nagyon megörültem neki. Ez az, ami nekem kell, ami szükséges ahhoz, hogy Zarathushtra eredeti alakját megismerjem, gondoltam lelkesen. Megvettem a könyvet valami horribilis áron és hazaérvén rögtön elkezdtem olvasni. Mondanom sem kell, hogy hamar lelohadt a lelkesedésem. A könyv bevezető szakaszát leszámítva, amiben itt-ott némi ellenpontozást és költői ill. vallásos üzenetjelleget még véltem fellelni, a könyv egész végig egy véget-nem-érő és unalmas hajbókolás Isten előtt, valami rituális és babonás ismételgetése a szent ASHA törvénye elismerésének, de az égegyadta világon semmi konkrétum! Hát, ez volna az eredeti Zarathushtra, csöppet sem megkapó, könyveltem el magamban. Óriási csalódást éreztem, és megingott az eddigi összes elképzelésem arról, hogy Nietzsche valóban ezt az embert látta-sejtette meg.

Sokáig nem is kerültem közelebb a kérdéshez. Azonban egy alkalommal az interneten vadászgatva ráakadtam egy Ocean nevű e-könyvre, amely tartalmazza a világtörténelem összes eddigi vallásának legtöbb vallási-irodalmi forrását angolul. Itt találtam rá James Darmesteter professzor 1898-as Zend Avesta Vendidad-fordítására is. (Az ebook egyébként tartalmazza az Aveszta teljes angol nyelvű szövegét, főként az ő, és Mills valamint West professzor fordításában.)

Már nem is reméltem, hogy pozitív élmény érhet, amikor látom, hogy ez a szöveg teljesen más, mint a Bordeaux-Székely-féle magyar fordítás. Ki tévedhetett? Hiszen Darmesteter professzor fordítása már több mint száz éve elkészült angolul, és közzétették, és - mint az utóbb kiderült, a híres ősmagyar-kutató Zajti Ferenc is ennek alapján fordította le és adta ki magánkiadásban 1919-ben a Yasnákat, amely az avesztai korpusznak a Gathai Himnuszok után a legősibb, szintén gathai dialektusban írt része. És nálunk Magyarországon, most, még 1990-ben is ezt a nesze-semmi-fogd-meg-jól szöveget lehet kapni autentikus forrásként?

Amennyire gyorsan tudtam, hogy ne menjen a hatékonyság rovására, végigolvastam az egész Vendidadot, ami, hozzá kell tegyem, töredéke csak a teljes, fennmaradt Aveszta hagyománynak, és elkezdtem nyomozni. Az interneten meg is találtam az eredeti forrásszövegeket, amelyek Avesta (ma már holt) nyelven vannak írva, s nem valamely képlékeny jelentésű piktogramokkal, amelyek szintén a Bordeaux-Székely-fordítás mellékletében találhatók. (Hogy ez utóbbiak honnan származnak, nem lehet tudni.) Ekkor esett le az is a számomra, amit eleddig mindig fordítva gondoltam, hogy az Aveszta a nyelv (a fárszi és a pahlavi őse), a Zend (vagy más néven Zand) maga a Könyv, a Kommentár. Tehát Zend Avesta ennyit tesz: Aveszta nyelvű Kommentár (a ’zand’ szó ugyanis a középidejű, pazand perzsa nyelv szerint azt jelenti: kommentár), s nem: Zend nyelvű Szentkönyv, amire hivatkoztak helytelenül a Bordeaux-féle könyv fordítói előszavában.

Ekkor már dühös is lettem, engem megtévesztettek! J. H. Peterson kommentárjait olvasva pedig láttam, hogy a nyugati világ már teljesen kikristályosodott fogalomrendszerrel bír azon szokások, földrajzi helyek és történelmi események avesztai magyarázatában, amelyek számunkra, itt Magyarországon, pusztán nem egyebek, mint a kozmikus rend általános tétele!

A felettébb bosszantó viszont az volt, ahogyan az utószóban leminősítik Nietzsche Zarathustráját. Nietzschének nem állt rendelkezésére semmilyen konkrét fordítás, sem eredeti szöveg, ennek ellenére, állíthatom, miután olvastam Jivanji Jamshedji Modi professzornak a párszik szokásairól írt bőséges monográfiájának nagyrészét, valamint a Zend Aveszta korpuszának több könyvét a kimondottan liturgikus részek kivételével, hogy inkább eltalálta a Zarathushtra vallásának lényegét, mint ez a judeo-kereszténységet utánzó átköltés!

Zajti Ferenc fordításával, noha ő az eredeti szövegeket használta - ez látszik - hasonló a problémám, noha Zajti fordítása nagyon is művészi és szép. A Daevák következetesen démonok, a Frahvashik: angyalok és a többi, a történeti-kulturális hűség teljes hiányával az anakronisztikus elnevezésekben! Ha egy vallástól elvesszük a sajátos szavait, kifejezéseit, elvesszük tőle a lényegét, szabályosan kiheréljük, sava-borsát kilúgozzuk, de legalábbis valamely más vallás javára átköltjük és meghamisítjuk!...

Különösen érzékeny a probléma itt, ahol a legősibb vallásról van szó, amely meglehet, a magyaroknak is ősvallása volt, vagy érintőleges hatások lehettek közöttük! Utólag beleképzelni egy olyan vallást, amely több ezer évvel fiatalabb, egyszerűen nem más, mint valláshamisítás… Kétségtelen tény, hogy vannak a vallásokban közös elemek, és az összehasonlító vallástörténet feladata az, hogy ezeket fellelje, de az is figyelemreméltó ám, hogy nem mindegy, hogy minek, s főként: kiknek a javára „dolgoznak” a szinkretikus-ökumenikus párhuzamok, ha azoknak a jelentése éppen a tényszerűség és az igazság ellen dolgozik, nem is beszélve arról a filozófiai-teológiai összeegyeztethetetlenségről, ami az ősiség és a judeo-kereszténység között fennáll, mivel Jézus óta az utóbbi az előbbit, módszeresen meghamisította!

De Zajti Ferenc nagyon is úttörőnek számít ebben a gigászi munkában, mert vette a fáradságot, és kikutatta az őshazát, és feltétlenül értékelendő az, hogy feláldozta rá az egész vagyonát, mert eladta a családi házát, és annak költségén utazott el Indiába, és kereste fel az áldozatos Modi professzor segítségével azokat a falvakat Gujaratban, ahol talán még ma is léteznek közös őseink! Halálát követően nem véletlenül tüntették el szerencsétlen tudósember kutatásának legtöbb eredményét, ami mind a mai napig nem került elő.

S én is belegondoltam, hogy mit ért vajon majd a mai magyar közönség a sok idegen személynév, földrajzi név, a szokások és rituálék idegen elnevezéséből, ha nem fűzök hozzájuk semmilyen magyarázatot? Hiszen Darmesteter professzor fordítása is csak azért nem „híresült el”, mert akkoriban még nem volt kellő tudásunk ezekről a konkrétumokról, se régészeti bizonyíték nem volt rá, hogy ezek a helyek ténylegesen léteznek.

Tévedés ne essék, én nem a Bordeaux Székely-féle ASHA-törvény, a kozmikus rend ellensége vagyok! Egyetértek a kozmikus tudatosság életet felemelő erejével, de egy általános elv hajtogatása még nem ad számot arról, hogy hogyan is éltek eleink! A Vendidad pedig, mint vallási törvénykönyv, pontosan azokról a szokásokról számol be, amelyek nagy jelentőségűek, ha meg akarjuk érteni ennek az ősi vallásnak az irányultságait és a mindennapokra is kiható mentalitást, normarendszert.

A Vendidad 1. Fargardja pedig olyan konkrét földrajzi helyekről számol be (noha nem vonom kétségbe azt, hogy a teremtés olyan szellemi tartalmakra is vonatkozhat, amelyek a Bordeaux Székely-féle fordításban szerepelnek), ahol ezek a népcsoportok konkrétan éltek és tevékenykedtek, ez pedig számottevő abból a szempontból, hogy értelmezni tudjuk később a szokásrendszert is.

Amerikában mostanában nagyon divatos a kozmikus vallás (lásd: Cosmic Consciousness, amely egy olyan kategória, amibe sok képlékeny dolog belefér), a számos ezoterikus szektának azonban túlnyomórészt nem sok köze van az ősi, indoiráni törzsek mágusainak (Nap-papjainak) vallásához. És ha a mazdaizmust kicsit árnyaltabban értjük, mint a tűz körüli ugrálást és tamtamdobolást, nem látunk radikális ellentétet Zoroaster és a korábbi Nap-mágusok tanította természetvallás között, mazdaizmus és zoroastriánizmus között, noha maga Zarathushtra a Mazda-Yasna papokkal összekülönbözött, de csak azért, mert ő volt az, aki által a mazdaizmus egy erősebb erkölcsiséget is szem előtt tartó, írásbeliséget kapott, intézményrendszerrel később ellátott valóságos vallássá vált.

Én azt hiszem, hogy ezeket a szövegeket valahogy úgy kellene kibontani, olyan alapossággal, olyan gondossággal, olyan odafigyeléssel, ahogyan a mumifikált fáraók földi maradványait a mai régészek tüzetes odafigyeléssel, gondos kutatói munkával feltárják és vizsgálják. Elvégre is, ezek a szövegek olyanok, mint üzenetek egy nagyon-nagyon távoli múltból, amelyek ma már számunkra, sajnálatos módon, teljesen elvesztek! Ugyanakkor azt kell látnunk, hogy az emberi társadalom megszületésének hajnalán az akkori legmagasabb szintű morál gyémántköve kerül most felszínre ebben a feltárási folyamatban, amely méltó arra, hogy a leginkább megbecsüljék, mert világosan megmutatja számunkra azt a félelmetes távolságot, amellyel a mai emberiség az élet alapelveitől teljesen eltávolodott.

Én a fordítás során igyekeztem sehol sem változtatni a személyek, tárgyak, tájak elnevezésein. Ezért a részletes kommentárok, amelyek néha hosszadalmasnak tűnnek; de talán elégséges magyarázattal szolgálnak a nem teljesen érthető kifejezésekhez. Vannak itt konkrétumok, bizonyságok, de vannak feltételezések, pusztán sejtések is. Az egyetlen bizonyosság, ami van, a konkrét szöveg, amit szerencsére, évezredeken keresztül gondos kezek megőriztek a jövő számára. Feladatomnak mint fordító és kommentátor csak azt tekintem, hogy megpróbáljak a mai észjárás ellenére beleilleszkedni ebbe a gondolatmenetbe, és a ma emberének a lehető legtorzításmentesebben, leghiánytalanabbul és a legautentikusabb módon átadni ezt az ősi kincset.

Félelmetes dolog belegondolni abba, hogy őseinknek a vallását ilyen módon olvashatjuk, értelmezhetjük, sőt, lehetővé válik annak újbóli követése is!...

S még egy záró gondolat, hogy körbeérjen ez a néhány bevezető sor: Nietzsche nem volt istentelen, csak túl nemes ezt az istentelen kort elviselni (hát még ha ma élne!) - aki azt gondolja, hogy Nietzsche gyalázkodik a szentséggel, gondoljon bele ebbe: vajon hány embernek kell még meghalni ahhoz, hogy az emberek ráébredjenek az igazi, bennünk élő Isten létére?

A fordító és kommentátor
2010