Zend Avesta: Vendidad - 1. Fargard 2.

 

2      Elsőként a jó földek és országok közül,
amelyeket én, Ahura Mazda teremtettem,
megteremtém Airyana Vaeját,
a Vanguhi Daitya[1] által.([i])

S erre jött Angra Mainyu,
aki minden, ami halál,

és megteremtette ellenében a folyóban lakó Kígyót[2]([ii]) és a Telet[3],([iii]) a Daevák[4] ([iv])szellemének munkáját.[5]([v])

,OY ,mvza ,mvsvrvBqArf ,mvtSihaW ,acm&narqiOC ,acm&hMasa ,mIrioap 2

.,lyaytiAd ,lyuhMaW ,OjEaW ,mvnayria ,ldzam ,Oruha

,acmiZa ,Okrham-uruop ,Suyniam ,OrMa ,TatNvrvkArf ,mvrAytiap ,eha ,TaA

`,mvtAd-OwEad ,acm&yz ,mvtiDioar ,miY

2 paoirîm asanghãmca shôithranãmca vahishtem frâthweresem azem ýô ahurô mazdå airyanem vaêjô vanghuyå dâityayå. âat ahe paityârem frâkereñtat angrô mainyush pouru-mahrkô azhimca ýim raoidhitem zyãmca daêvô-dâtem, 

---

[1] VANGUHI DAITYA – Arranhoz tartozóként a modern Aras folyónak felelhet meg (klasszikus nevén: Araxes.) Az Arast éppen úgy Vanguhi-nak nevezték, mint az Oxust, de megkülönböztette tőle a Daitya jelző, amellyel együtt jelentése: „A Törvény Folyója”. (A folyó, amely által Zarathushtra a Törvényt kapta) [Vanguhi Daitya eredeti jelentése az aveszta szótár szerint: a Törvényes Ajándék. Elképzelhető az a hasonlat is, hogy ahogyan a folyó folyik, úgy áramlanak, hömpölyögnek Zarathushtra beszédei – s mivel Zarathushtra kapta, és ő adja tovább, ez az igazi Törvény, ami ajándék az embereknek.]

[2] A FOLYÓBAN LAKÓ KÍGYÓT: A Daitikban sok a rossz szellem, mint ahogy mondja is a Bund.: „A Daitik (azazhogy a folyók) teli vannak Khsafstrákkal (démonokkal)” (Bund 20:13) Kígyók siklanak az Araxes partján (Morier, A második utazás, 250.oldal) És mostanság se lehet más a helyzet, mint Pompeius idején, aki elől elzárták az utat Albániától Hyrkániáig. (Plutarchos)

[3] A TELET: Arrant (Karabaghot) hideg, kemény tele miatt szeretik, csakúgy mint szépsége miatt. A Naoroz alkalmával (a tavasz első napja) a mezőket még hó borítja. A hőmérséklet nem is enyhül április második hetéig, nem látni virágot május előtt. A nyár, amit az jelez, hogy a nomádok átvándorolnak a földekről a hegyekbe, június 20-a körül kezdődik és augusztus közepén már vége is van. (James Darmesteter professzor szerint viszont a tél hava október 17-étől március 20-áig tartott.)

[4] DAEVÁK: ördögök, démonok, rossz szellemek, ártó hatású befolyás. Az indo-iráni devá szóból ered, melynek jelentése: isten. (Vö: dévaj.) Ebből arra következtethetünk, hogy a pre-zoroasztriánus Irán istenei a dévák voltak, (legalábbis elnevezésben), és csak Zoroaszter fellépésével váltak ezek az istenek démonokká. Egyáltalán nem érthetetlen ez a kérdéskör, ha arra gondolunk, hogy az animista természetvallást az egyes népeknél hogyan váltotta fel az egyistenhit, jelen esetben egy dualisztikus monoteizmus (vagy inkább monoteisztikus dualizmus). A görög filozófia kialakulásának korában is jellemző volt ez a fajta dezantropomorfizálás és demitologizálás, hiszen minden fejlettebb hit és tudomány a szellemi erőket már a természet immanens törvényeivel magyarázza, és nem keres transzcendens módon beavatkozó, természetfölötti, de mégis emberarcú isteneket. A zoroasztianizmus ennélfogva nem képies, nem antropomorfizáló vallás (úgy mint például a hindu vagy a katolikus keresztény vallás) és szembeállítható a legtöbb ókori mitologikus istenképzettel is. Ugyanakkor nagyban elhatárolja a zsidó vallástól éles dualizmusa, amely a Sátánt közel egyenlő erejű, ámde nem egyenrangú félként tünteti fel; hozzátéve itt azt is, hogy az Ószövetségre jellemző ambivalens és morálisan nem egyértelmű Isten-képzet Ahura Mazdára egyáltalán nem igaz, azazhogy a dualizmus esszenciálisan is határozott: a Jó Isten jó, a Gonosz Isten rossz, és kettőjük között nincsen semmilyen szellemi közösség. Ez a fajta vallásos szemlélet a keleti őskereszténységben fog továbbélni (gnosztikus tanok), amelyet a hivatalos római egyház néhány évszázad leforgása alatt gyökeresen kiirtott az európai gondolkodásból, így a keleti hatások nem tudtak kellően átszüremleni a nyugati kultúrkörbe, ami végeredményben a keresztény vallás kiüresedését, elöregedését vonta maga után.

[5] MEGJEGYZÉS: A 2. szakaszt a Vendidad Sadában pazand idézetekből szerkesztették össze, amely a kommentárokban található és a teremtés egy alternatív folyamatát illusztrálja: "Először, Ahura Mazda olyan földet teremtett, hogy minden élőlénynek, amely belakja tetszetős legyen, és ne legyen számára kívánatosabb. Azután ő, aki minden, ami halál fellépett vele szemben, és létrehozott egy ellen-teremtést." (James Darmesteter professzor megjegyzése)

---

([i]) A VANGUHI DAITYA ÁLTAL: Szúrjuk itt közbe azt a jelentős észrevételt, hogy ahol „földről” van szó, ott az „asháról” van szó szimbolikus értelemben, ahol pedig „vízről vagy folyóról” van szó, ott tulajdonképpen e név alatt a beszédről (vö: ige) beszélünk. Vagyis nem tesz egyebet azt mondani, hogy „megteremtém Airyana Vaeját a Vanguhi Daitya által”, minthogy: „Igémmel létrehoztam a törvényt, beszédem által kinyilvánítottam az Igazságot.” Fontos látnunk, hogy a literális, szó szerinti és természetes jelentése fölött a szavak szimbolikus jelentőséggel is bírnak, és az Aveszta egészén keresztülvonul ez a kettős sík, amely a teljesen kézzelfogható dolgokat (mint föld, javak, család stb.) egy magasabbrendű értelembe helyezve voltaképpen a nemes értékekről beszél, és azokat a legfőbb Jó és a Kozmikus Rend szolgálatába állítja. Ilyeténformán a Bordeaux-Székely féle fordítás is elfogadható, noha mint azt mondtuk, kevés megfogható konkrétumot tartalmaz, és nem ad teljes képet az Aveszta egész szövegéről, se tartalmilag, se formailag.

([ii]) A FOLYÓBAN LAKÓ KÍGYÓT: A folyóban lakó kígyó lehet szimbolikus jelentésű is. Angra Mainyu szellemét is elképzelhetjük benne; nem volt keleten nagyon ritka, hogy az ördögi lényeket a kígyóval szimbolizálták vagy azonosították, noha más népeknél nyilván a kígyónak nem volt ilyen egyértelműen negatív a megítélése. Például: a zsidóknál rendkívül ambivalens; míg Mózesnél a keresztre feszített rézkígyót a Megváltó előképének tartják a római keresztények, addig a Talmud viszont már így ír: „Taposd el a kígyó fejét.”

Itt viszont így ír a Khorda-Avesta Ardwahisht-Yashtjának 3. szemelvénye: „A kígyó ivadéka elszaladt, a farkas ivadéka elszaladt, a kétlábú ember ivadéka elszaladt, elszaladt a gőg és megvetés, a láz és a gyalázat, a viszály és a gonosz szem mind-mind elszaladt.” Majd: „Mert lesújt ő a kígyóra, és lesújt a farkasra, és a két-lábú ember ivadékára lesújt, és elpusztítja a gőgöt és a megvetést, a lázat és a gyalázatot, és a viszályt és a gonosz szemet kioltja mind.” (vö: Nietzsche: Zarathushtra: „Harapd le az undor-kígyó fejét!”) Azi Dahâka, akiről később lesz még szó, az undok kígyó voltaképpen háromszájú, hatszemű, háromfejű sárkány, aki a szent tüzet akarja ellopni és kioltani, de mert Âtar (a tűz yazatája, szent szelleme) megijeszti, eldobja a lángot, így a mágusok tüze megmenekül. Azi Dahâka világhódító és mágustüzet kioltó szándéka végigvonul az Aveszta irodalmán és a babiloni, görög és héber hagyománnyal ellentétben a Kígyó (ill. a Sárkány) megítélése végig egyértelműen negatív.

([iii]) A TELET: Yima mítoszában, a 2. Fargardban olvashatjuk majd, hogy a véget nem érő, hosszú és terméketlen tél miatt Yima Ahura Mazda parancsára Varát készít (a Vara egy egyfajta földalatti vár; vö.: 2. Fargard fordítások és kommentárok), amelyben szándéka szerint a jobb időkre menekíti át az emberiséget (lásd itt a jól ismert bibliai történetet: Noé bárkáját). A zoroasztriánus hagyomány szerint a világvége is egy véget nem érő, hosszú és terméketlen téllel fog bekövetkezni, mialatt mindenki elpusztul, a hívek azonban örökké tartó tavaszt élvezhetnek majd Yima eljövendő országában.

([iv]) A DAEVÁK: A daevák, mint azt írtam, korábban istenek voltak. Gondoljunk arra, hogyan lép fel a zsidó hagyományban az egyistenhit a pogány bálványimádással szemben; Zoroaszter hasonlóan negatív színben tünteti fel a korábban deizált tartalmakat, csakhogy van itt egy jelentős különbség is. Míg a zsidóknál a bálványimádás egyet jelent a „más népek rítusaival” (éppúgy, mint a későbbi keresztények szemében a “pogányság”, vagy a hellén kultúra számára a “barbárok”), más szóval az újonnan keletkezett kultúrák gyakran bélyegzik meg az ősibb kultúrákat, mint amelyek nem, vagy nem a teljes igazságot képviselik, s ez az arrogáns magatartás állt mindig is a nyugati mentalitás gyökerében; addig Zoroaszter nem vetíti kultúrákra vagy népekre ill. népcsoportokra a dühét, hanem szellemi lényekké transzformálja a “bálványimádás” termékeit.

A daevák számtalan válfaja ismert. Azi Dahâka egyike a legfőbb daeváknak, tulajdonképpen Ahriman egyik alakja. Ezen kívül létezik daevája a Nagyobb Bundahishn szerint például:

- a gonosz gondolatnak (Akoman)

- a helyes gondolkodás tévútra vezetésének, ún. „megfagyasztásának” (Indar)

- az elégedetlenségnek és a kielégíthetetlenségnek (Nanghait)

- az elnyomásnak és igazságtalan zsarnokságnak (Sarvar)

- a pusztításnak és rombolásnak (Tauriz)

- a mérgezésnek (Zariz)

- az átoknak (Xeshm)

- és a „bűzlő léleknek” (Gannag menog).

Ezeknek a daeváknak mind megvan a jó ellenpárja, amelyek harcolnak velük. Minél előrébb haladunk a mazdaizmus történetében, annál inkább elszaporodnak a daevák. Mint Platón az ideákat, a zorosztrianizmus a démonokat kezdte el szaporítani. Ezt úgy érdemes felfogni, hogy a gonoszságnak minden megnyilvánulását a zorosztrianizmus szimbólumértékűnek tekinti, olyasminek, ami összeegyeztethetetlen a jóval.

Ha hihetünk a zsidók Tízparancsolatának, akkor tíz bűn el-nem-követése nyomán tökéletessé válhatunk, a mazdaizmusban ez megfordul: a legnüansznyibb gonoszság is megfoszt minket a jótól magától. Ezért Zoroaszter vallását százszor perfekcionistábbnak tekinthetjük, mint például Mózes parancsolatait vagy Jézus szeretetigéjét, amelyek -főleg így utólag - általános formai előírásoknak tűnnek csupán, és nem bontják le részletesen, hogy miben merül ki a jó, és miben a gonosz szó, gondolat vagy cselekedet.

Miután tehát azt mondtuk, hogy a zoroasztrianizmus intellektuális vallás, hozzátehetjük, hogy a legnagyobb tökéletességre törekvők vallása is, s ez utóbbi lényege az, hogy tágabb fogalom, mint egy intellektuális perfekcionizmus, - az életvitelre, a mindennapi, gyakorlati életre is vonatkozik, útmutató a helyes életmódhoz, létünk felemeléséhez.

 

([v]) MEGJEGYZÉS: „A 2. szakaszt a Vendidad Sadában pazand idézetekből szerkesztették össze, amely a kommentárokban található és a teremtés egy alternatív folyamatát illusztrálja: “Először, Ahura Mazda olyan földet teremtett, hogy minden élőlénynek, amely belakja, tetszetős legyen, és ne legyen számára kívánatosabb. Azután ő, aki minden, ami halál, fellépett vele szemben, és létrehozott egy ellen-teremtést.” (Darmesteter professzor megjegyzése)

Nagyon fontos itt megemlítenünk azt, hogy mi is az igazi szerepe az „ellen-teremtésnek”. Mint azt tudjuk, a világ elromlása, az eredeti állapot megromlása nem egyedi gondolat. A Bibliában is szerepel az Édenből való kiűzetés, csakhogy az Avesztában kezdettől fogva az ördög műve a rontás, és nem az ember bűne, amivel hallgatott az ördög szavára, és így önmagát kitette a romlásnak. Az a bűn-büntetés-bűnhődés teleológia, amely a judeo-keresztény kultúrkörben evidens, itt egyáltalán nem számottevő. Úgy is mondhatnánk, az emberi lélek és szellem nincs egy eredendő bűnnel ab ovo megrágalmazva; nincs az a teher az emberen, hogy ő követte el a legelső halálos bűnt, amely Istentől eltávolította őt.

S ilyenformán az embernek nem is kell vezekelnie olyan „bűnökért”, amelyet sem ő, sem az ősei nem követtek el, azon, pusztán feltételezés alapján, hogy az ember hajlamos a gonoszságra. Zoroaszter szerint minden Angra Mainyu és a daevák műve; a rontással később úgy fogunk alapvetően találkozni, mint olyan tisztátalansággal, amiről az ember egyáltalán nem tehet, noha mindent meg kell tegyen azért, hogy megtisztuljon.

Kybelét ábrázoló táblalemez (2. sz.)

Kybelé istennő a zoroasztriánus paphoz tart szekerén. A hellenisztikus kultúra közvetítésével így jutott be a zoroasztrinaizmus Közel-Keletre és Európába, s intézményesült kultusszá, míg a római kereszténység államvallássá tétele véget nem vetett a rítusoknak.