Zend Avesta: Vendidad - 1. Fargard. 4.
4. Másodikként a jó földek és országok közül,
amelyeket én, Ahura Mazda teremtettem,
megteremtém a síkságot[1],
amely a Sughdhák[2] otthona lett.([i])
S erre jött Angra Mainyu,
aki minden, ami halál, és megteremtette ellenében
a sáskákat[3], ([ii])
amik halált hoznak minden jószágra és
növényre.([iii])
,OY ,mvza ,mvsvrvBqArf ,mvtSihaW ,acm&narqiOC
,acm&hMasa ,mItib4
,ldzam ,Oruha
`,mvnayaC-ODGus ,miY ,muAg
,mItiaks ,Okrham-uruop ,Suyniam ,OrMa
,TatNvrvkArf ,mvrAytiap ,eha ,TaA
.,mvkrham-uruop ,acayad ,acawag ,m&Y
4 bitîm asanghãmca shôithranãmca
vahishtem frâthweresem azem ýô ahurô mazdå gâum ýim sukhdhô-shayanem, âat ahe
paityârem frâkereñtat angrô mainyush pouru-mahrkô skaitîm ýãm gavaca dayaca
pouru-mahrkem.
[1] A SÍKSÁGOT – ez kérdéses a fordító James Darmesteter
szerint az eredeti szkriptúrában. [Nyilván síkságról, legelőről vagy mezőről
van itt szó, - ezt az ellentét miatt tételezi, hogy a későbbiekben a sáskáknak
legyen majd mit rágniuk.] Azt később meglátjuk, hogy Darmesteter professzor nem
tévedett, hiszen a történeti kutatás és a régészeti leletek igazolták, hogy Sughdha
valóban síkság, méghozzá a
[2] SUGHDÁK: akik Sughdhát lakják, az ősi perzsa várost (Suguda, Sogdiana, Samarkand).
[3] A SÁSKÁKAT: A Nagyobb Bundahisn szerint
a sáskajárás tette tönkre ezt a földet, ami halált hozott a növényekre és az
állatokra.
([i]) AMELY A SUGDHÁK
OTTHONA LETT: A
Francis Wood szerint a
sughdhaiak az i.e 2. századtól az i. sz-i 10. századig jelentős szerepet
töltöttek be az Európát a Távol-kelettel összekötő kereskedésben. (The Silk road: Two thousand years in the heart
of
Mindazonáltal a sughdhai (turáni) kereskedés sokkal korábban kezdődhetett. Egyesek úgy vélik, hogy már a kőkorban voltak kereskedelmi utak, amelyek az indiai félszigetre vezettek, és hogy a ún. nomád türkök és a kínaiak is gyakran közvetítőnek használták a turániakat a kereskedelmi tevékenységeik során. De a turáni népek a kereskedelemben valószínűleg pusztán ilyen, közvetítő szerepet játszottak, nem a kereskedés volt a fő tevékenységük. Az alapvető jellegzetesség, amit így utólag tudni vélnek róluk az az, hogy kiemelkedőek voltak a művészeti és a kézműves tevékenységben, amellett, hogy nagyon kalandvágyók, világjárók voltak és diplomata tehetséggel is bírtak, s mint ilyenek, gyakran oldottak meg különböző ellenségeskedéseket, nemzetközi konfliktusokat. Gyakorlatilag mindig ők álltak középen, a két világ találkozásánál, - közvetíteniük és békíteniük kellett, ezért feltehetjük, hogy nagy bölcsességgel és tűrőképességgel megáldott népek is voltak. Ezeket azért is érdemes tudni, mert a turáni népek alatt jórészt a magyarok őseit is értjük.
([ii]) MEGTEREMTETTE ELLENÉBEN A SÁSKÁKAT, AMIK HALÁLT HOZTAK MINDEN JÓSZÁGRA ÉS NÖVÉNYRE – a járvány, ami kitört, sáskajárás volt, ami felzabálja a növényeket, és a jószágokra is halált hoz (Nagyobb Bund.).
A sáskajárás biztosan ismerős azoknak, akik
alapismeretekkel rendelkeznek a Biblia ószövetségi (mózesi) könyveivel
kapcsolatban. Ott az egyiptomi csapások egyike volt a sáskajárás, amelyet az Úr
az egyiptomiakra azért bocsátott, mert nem engedtek szabad elvonulást a zsidó
népnek. A sáskajárás szimbolikus jelentésű is lehet (amellett, hogy itt ez
utóbbi esetben említettük, hogy egyfajta isteni bosszúhadjárat része volt),
jelenthet megszálló hadakat, akik
No mármost. Itt adódik egy nagyon is szembeszökő ellentmondás. Van egy jóltermő föld, amit állítólag nagy létszámú de le nem letelepedett nomád népek laknak. Ebből logikusan arra következtethetnénk, hogy ezek a nomád népek egy akkora területet, mint a Turáni alföld, amely jóltermő síkság volt, arra használtak, hogy állataikat legeltessék, majd továbbálljanak, hogy más termőföldek után nézzenek, hiszen így tanultuk a „nomád nép” klasszikus definícióját iskolai tanulmányaink során. Ebből pedig az következne tovább, hogy ezek a nomád népek maguk legeltették le a földjeiket, mint holmi sáskák, az állataikkal, míg a legelők nagy része használhatatlanná nem vált, és ekkor aztán továbbálltak. De ez valami teljes tévedés, szerintem. Vagy az nem igaz, hogy nomád népek népesítettek be egy ekkora termő síkságot, vagy az, hogy ezek a népek nomádok voltak, és én az utóbbira tippelek.
Van egy olyan érzésem, hogy modern nyugati
szemmel nézve az őstörténetet, a kutatók hajlamosak
- Sughdha területe a
- És Sughdha egy nagykiterjedésű termő síkság
- És Sughdhát a turáni rasszhoz tartozó (már
felsorolt) népek lakták abban az időben
- Akkor ezek a népek teljesen szervezett, letelepedett (földműves, állattenyésztő és ki tudja még milyen fejlett kézművességeket és mesterségeket művelő) magaskultúrák voltak!
Egyes nyugati kutatók, tisztelet a tiszteletreméltó kivételnek, igyekeznek a keleti, de kimondottan az indiai, iráni és kínai területek ősi történelmének elemeit, eseményeit, népeit és kultúráit egy kalap alá véve őket egy jellemzővel letudni: hogy ezek mind primitív, nomád lovasnépek voltak, akik Eurázsia-szerte legeltették a barmaikat, nyereg alatt puhították a húst, a letelepedett népeket hadjárataikkal terrorizálták, és az egyetlen pozitívum velük kapcsolatban az, hogy ma már nem léteznek, kihaltak!
Visszatérve a sáskajárásra, inkább meglehet,
bár erről semmilyen bizonyítékunk nincsen, hogy éppen a sughdhai (turáni) nép
volt az, akit valamely hódítás szétrobbantott, és arra kényszerített, hogy
ezeknek a népeknek a java része keletebbre és nyugatabbra vándoroljon, lásd így
a hun (azazhogy ősmagyar) hódításokat. (A későbbiekben szó lesz Sakáról
(Szkítiáról) is, amely a hun-féle népek vándorlás utáni hazája, és Sughdtól
északabbra, a
Egy bizonyos, semelyik nép, se a „nomád”, se
a letelepedett nem képes javaitól megfosztott, leberetvált földön élni, így az
Avesztának ezt a helyét egyfajta áttételes bizonyítéknak is tekinthetjük
azokhoz a feltételezésekhez, hogy:
- az ősi Eran-Vej területén lakó népek és a
turáni népek testvérnépek voltak (mintegy egy, vagy egymással határos
kultúrközeget alkottak, mint az Avesztában szereplő többi földek népei is)
- ezek a turáni népek letelepedett népek
voltak, és kultúrájuk magas-kultúrának számít (ezt lásd majd a későbbiekben)
- a turáni népeket valamikor valamilyen behatás kirobbantotta erről a területről, s ezek a népek erről a területről (Sughdhából) spricceltek széjjel, és vitték a kultúrájukat Európa és Belső-Ázsia irányába.
([iii]) TOVÁBBI KOMMENTÁR A SUGHDÁKHOZ: Érdemes itt egy pillanatra belekukkantani az
egyes mitológiák teremtéstörténeteibe összehasonlításképpen.
A mitológiák egy része megegyezik abban, hogy
archénak a vizet tételezik, más részük abban, hogy a szellemet, vagyis a tüzet,
megint mások mindkettőt. A mezopotámiai teremtésmítoszban, az Enúma elisben például
Apszu, az őskezdet az édesvízű tenger, amely körülfolyja a földet, Mummu-Tiamat
ősanya pedig a sósvízű tenger, amiből a föld kiemelkedik, s e két víz a
kezdetben még összemosódott. Ebből a két ősanyagból keletkezett az ég és a föld
istene, s több leszármazás után Marduk, aki az új világot, az ember világát
képviseli a régi, ősi világgal szemben, melynek során harc alakul ki közte és
az ősanya között, akit megöl és szétdarabol, majd vezérét, Kingut feláldozván,
véréből megteremti az embert. Hasonlóképpen az egyiptomi mitológiában, ahol is
a romboló és alkotó elemek is dermedt tétlenségben nyugodtak Nun isten, az
ősvíz örvénylő mélyén. Nun hívta életre Nefertumot, a napgyermeket, aki
teremtette a földet és Maatot, az igazság istennőjét, majd Sut, a lég istenét
és Tefnutot a nedvesség istennőjét. Kettőjük szerelméből született aztán Geb, a
föld istene (!), és Nut, az égbolt istennője, és tőlük származik aztán Ré, a
napisten, akitől származik a kilenc isten. Mint tudjuk, a Bibliában két archét
neveznek meg, a vizet és a tüzet (vagy levegőt) (Isten lelke lebegett a vizek
felett.) A germán mitológia szerint az arché a világszellem, s előbb a
déróriások jöttek létre, s később az istenek, akik az óriásokat harcban
legyőzték.
Mind a négy mítosz megegyezik abban, hogy az arché tételezése előtt leszögezik: Kezdetben nem volt semmi. Ezzel szemben a görög mitológia közelebb jár az igazsághoz: Kezdetben volt a Khaosz. Az egyik mítoszváltozat szerint (Hésziodosz) először ebből Gaia jött létre, a föld, és Erósz, a szerelem, majd Erebosz, a homály és Nüx, az éjszaka, végül Uranosz, az égbolt. A másik változat szerint (Platón is erre hivatkozik) a káoszból Nüx hozta létre Erószt, aki kikelt egy ezüsttojásból, majd ebből Gaia és így tovább. A preszókratikusok közül Thalész a vizet, Anaximandrosz az apeiront (határtalan), Anaximenész a levegőt, Püthagorasz a számokat, Empedoklész és Anaxagorasz mind a négy elemet, Hérakleitosz pedig az Egyet (Logosz) tartja archénak.
A mitológiák tehát rendszerint mind megegyeznek abban, hogy kozmogóniailag kutatják az élet eredetét. Az Aveszta viszont nem tesz fel ilyen kérdéseket, noha a Tüzet tartja ez az ősi vallás is alapelemnek. Zoroaszter számára a világ kezdetén létező Semmi alighanem gyanús lett volna, és ha találkozott volna ezzel az állásponttal, alighanem rámutatott volna logikailag és ontológiailag gyenge pontjaira. Zarathushtra szerint Ahura mindig is volt, mindig van és mindig lesz, a teremténye, a világ szintén mindig volt, mindig van és mindig lesz és ez nem más, mint az Egy filozófiája, amit vall Hérakleitosz is, a tao is, az ind filozófia is, és ezzel szemben bármi olyan gondolatrendszer, amely a világ és az Egység tagadására épül, ellentétben az Egy igenlésével, alacsonyabb rendű igazságot képvisel.
Látszólag azonban semmi összefüggés a Tűz, az
Egy és a teremtett földek között. És itt kell elővennünk ismét a szimbolikus
ill. történeti látásunkat.
Azt már említettük, hogy a Tűz azonos az
ASHÁ-val. Ha az első legtökéletesebb adomány, amit Ahura Mazda teremtett, az
ASHA volt, akkor mondhatjuk, hogy a Tűz volt az első elem, és
Vannak állítólagos kutatók, akik szerint ezek a népek már nem léteznek. Szerintük jobbára felmorzsolódtak mind, mert nem hallgattak az idők szavára, a letelepedés igényének nem tettek eleget. Hivatalosan azonban elfogadták már azt is, hogy a turáni fajta közé (amely ma is létezik, olyannyira, hogy rassznak számít, bizonyos, az europid és a mongolid rasszok közötti átmenetnek) tartoznak a türk népek (úgy mint az ujgurok, kazahok, oszmán-törökök), a szittya-féle népek (mint például a hunok, az avarok, a mongolok, a madzsuk és a magyarok) valamint későbbi kutatások alapján még a japánokat is ide sorolták. Ebből következik az, hogy elhamarkodott volna olyan kijelentést tenni, miszerint a Közép-Ázsiából származó nomád eredetű népek már mind kihaltak, hiszen találhatunk köztük olyanokat, mint a japánok (nem kis létszámú nép ma is!), valamint mi, a magyarok, akik a szkíta hunoknak (amely valóban már kihalt nép) vagyunk az egyenes ági leszármazottai.
Röviden leszögezhetjük azt, hogy az első föld, amelyet Ahura Mazda Eran-Vej (az iráni ősföld) után teremtett, a mai nevén a Turáni alföld volt, Közép-Ázsia nagy részére kiterjedő, sztyeppékkel borított síkság, a szittyák (szkíták), hunok és a későbbi magyarok ősi lakhelye.
Miért fontos ez? - Meg fogjuk látni a
következőkben, hogy az ősi iráni nép és az ősi szkíta fajtájú népek között
milyen sok hasonlóság van, legalább annyi, mint a hun és a magyar testvérnép
között. Nem mondhatjuk, hogy egy és ugyanazon népről beszélünk, de az, hogy az
Aveszta az első helyen említi Turánt, arra enged következtetni, hogy e két
népcsoport talán jó viszonyban volt egymással, nem háborúztak, hanem egymást
kölcsönösen tisztelve éltek. (Bizonyos források utalnak ugyan nem mindig
kiegyensúlyozott, szerető-gyűlölködő kapcsolatukra.) Eran-Vejt a Tél rontotta
meg, „
Visszatérve a szimbólumokra, ha Eran-Vejt
elsőként említi a Vendidad, mint ami a Tűzből született (az ASHA törvényéből, a
kozmikus rendből), Turánt pedig másodikként, mint ami szintén ebből származik,
akkor egyértelmű szerintem, hogy a turáni népek és az iráni népek istene
kezdetben közös volt.
Papjaik ugyanúgy Tűz- és Napimádók voltak, azazhogy: Mágusok.
„A királyság eszméje a napkirályság eszméjéből ered” - írja Grandpierre Attila (számomra) nagyhatású könyvében, a Királyi Mágusok ősnépe a magyar című hosszabb tanulmányában. A magyar-hun napszimbolika a teljes napfogyatkozás jelenségét használja fel, amikor a napkitörések a fekete nap körül csúcsos lángcsóvákban jelennek meg. A fekete nap mint szimbólum az ind kultúrkörben a magát újjászülni képes élet jelképe.
Grandpierre Atilla azt is írja, hogy e csúcsos lángcsóvák a nyolcas osztású küllős napkorong szimbólumában közel 28 ezer évesek (a szunghiri leleten is ilyet találtak) és nemcsak az i.e. II-I. évezred magyar mágusainak süvegein található meg, hanem komoly szerepű az ind és az egyiptomi hagyományokban is (Buddha lótusza nyolcszirmú volt, Hathor (az egyiptomi Égistennő) is ilyen nyolcszirmú napkorongot visel.
És itt kell visszatérjünk az Ahura Mazda által teremtett tizenhat földre. A tizenhat ugyebár kettővel osztva nyolcat jelent. Ezért én a nyolcágú napkoronggal kapcsolatos fejtegetésekben tovább is merészkednék. Mind a nyolcágú mind a tizenhat ágú napkorongot az óiráni ábrázolásokban gyakran használják. Ebben az esetben én úgy gondolom, hogy két tételezésünk lehetséges:
2. Egy másik feltételezés, hogy a hun-magyarok (ill. szkíták) 8 néptörzset alkottak a tizenhatból. Ez elég soknak tűnik ma, de nem annyira soknak, ha a hun nép rokonnépeire gondolunk (konkrétan: magyar, avar, ujgur, türk-török, mandzsu, japán, kazár-kazah, mongol; tehát azokra, amelyeket turáni népekként felsoroltunk.) Így Sughdha volna a hun-féle népek fészke, és az itt élő népek, akiknek később elvált az útja az iráni népektől, voltaképpen a hozzájuk tartozó földeknek az Aveszta szerinti „teremtésben” pontosan a felét teszik ki.
Akár ezt az álláspontot fogadjuk el, akár az előzőt, mindenesetre feltűnő a tizenhatos szám nyolcassal való összefüggése, s az is lehet, hogy e mögött nem ilyen kézzelfogható és gyakorlatias, hanem kimondottan szimbolikus (ősi hagyományokon alapuló kozmikus jelentésű) okok is húzódnak.
S mik lehetnek vajon ezek a kozmikus-szimbolikus jelentésű okok? Mint azt tudjuk, a 8-as szám Pythagoras szerint is a végtelenséget jelöli. Nem véletlen, hogy a matematikában a végtelen jele a fektetett nyolcas. Bővebben szólván ez azt jelenti, hogy a 8-as a végtelen dinamizmusnak egy legstatikusabbá tett modellje, amiből nincsen kilépés: számomra feltétlenül azt a világegyetemen belül immanens életet jelenti, amely képes önmagát újra és újra újjászülni, megteremteni.
A nyolcas számnak megfelelő geometriai alakzat a kettős spirál, amely úgy keletkezik, hogy a szakasz két vége visszahajlik, és egymáshoz viszonyítva ellenkező irányba betekeredik. Ez a szimbólum közel 24.000 éves, és mammutagyarakon is találtak ilyen szimbólumokat, az egyes spirált (napszimbólumot) kétoldalon kiegészítve (feltehetőleg a vizet jelképezte, ami a szervesélet legalapvetőbb szimbóluma). Grandpierre Atilla szerint, akinek ősmagyarságról szóló előadásait hallgattam, a hármas spirál, azazhogy a háromszor három, a kilences szám, azazhogy az Egy az ősmagyarok népjelzője, mert ezt a háromszor hármas osztást számos szimbólum igazolja (pl. a magyar címeren szereplő kettős kereszt, hármas halom vagy maguk a hármas spirálok). Ezek annyiban sokkal másabbak, mint a kettős spirál, hogy hármas osztásúak, mindegyik önmagában egy önálló egység is, ahol is az egységek hierarchikusak, és fölfelé haladva a spirálok átmérője csökken, szimbolizálva az éghez való viszonyt.
Továbbmegyek. Ha a háromszor három a magyarok
népjelzője, akiknek a védőszentje egyébként Mária (Mária szimbolikájáról majd
később szólok), olyannyira, hogy Magyarországot Mária országának is nevezik,
akinek a száma pedig a 9-es. Ezzel
szemben az említett turáni népek népjelzője a 8-as, a ősi szkíta szimbolika
alapján is, akkor az Avesztában teremtett földek és népek, azazhogy az iráni
fajta száma a négyszer négy, vagyis a kettő a negyediken. Ez a négyes számra
alapozott szimbólum, ahol is a 4-es az Alap (a földet, mint a föld négy sarkát
és az individuális emberi lélek halandó részét szimbolizálja), Jung szerint is
azt az egyéni létet (a körrel szemben), amely az univerzummal még nem lépett
összhangra. Úgy is mondhatnánk, a négyzet könnyen lesz kör, csak le kell
faragni azokat a kiszögellő sarkokat, amely a különböző “földi irányokba” a
lelket elvinné.
Visszatérve, a négyszer négy a legstabilabb földi alapot jelenti, de jelenheti az éggel együttes alapot is (négy a másodikon.) Ugyanezt kapjuk, ha a kétszer nyolcra gondolunk, amely pedig 2-szeres végtelen, tehát a föld és az ég végtelenségét jelölheti.
A négyszer négyes alap közismert szimbóluma az egyenlő szárú kereszt. Tudott tény továbbá az, hogy míg a hagyományos római kereszt csak a keresztrefeszítés tényét szimbolizálja, addig a görögkereszt (az egyenlő szárú) a legstabilabb alapot, a négyszer négyet, azazhogy tizenhatot. A magyarok a római kereszténység felvétele előtt ismerték már a kereszt jelvényét, és ez talán ide vezethető vissza. A Honfoglalás című filmben, amely neves szakértők bevonásával készült, Árpád ilyen keresztet szorongat a kezében jóval a honfoglalás vagy a Kárpát-medencébe való vándorlás során az orthodox papokkal való találkozás előtt; így mondhatnánk, a magyarság semmi újat nem kapott a római kereszténység felvételével, legföljebb ha egy jó nagy adag erőszakot tettek rajta, és kiszúrták a szemét egy-pár ősi szakrális jelvény pragmatikussá deformált szimbolikájával.
A tizenhatos szám numerológiai értelemben a 7-es számjeggyel azonos (összeadjuk a számjegyeket). A hetes szám pedig az univerzum egységét jelenti. Tehát átvitt értelemben, amikor a Zend Aveszta azt mondja, hogy tizenhat földet teremtett Ahura Mazda, azt úgy is lehet érteni, hogy megalkotta az univerzum egészét és egységét.
Zoroasztriánus papi áldozó edény
Erre a középidejű perzsa agyag áldozótálra az
Angra Mainyu elleni recitációkat vésték. Érdekessége a nyolcszirmú virág vagy
nyolc sugaras nap formáját követő elrendezés
De térjünk vissza csak egy szó erejéig a
mágusokra!
A mágusoknak olyannyira közük van az
Avesztához, hogy még a szó: Magus (lat. többes szám: Magi) is perzsa eredetű. A
szó töve a mag, ami képességet, életerőt jelent és mindmáig jelen van a magyar
nyelvben, ami tulajdonképpen mad-yar vagy más szóval mag-yar vagyishogy
mag-féle, mag jellegű nép. Ami azt jelenti, hogy a magyarok nemcsak hogy
mágusok voltak, de az volt az ismertetőjelük, hogy mag-népek voltak, túlélésre berendezkedett,
az életerőt, az élan vitalt (H. Bergson) képviselő népcsoport. Nem is hisszük,
hogy ennek a tudatosítása magunkban milyen fontos ma! Negatív önbeteljesítő
jóslatként nem feltétlenül kell véghezvinni, amit egypár nyugati „elme” jósolt
nekünk, hogy el fogunk pusztulni, le fogunk morzsolódni! A mag az, amely képes
magát fölnövelni, egy kis apró, ámde az élet csíráját magában hordozó
alapprincípiumból, amely kedvező feltételek esetén kicsírázik és szárba
szökken, képes magát a legszemetgyönyörködtetőbb és leggyümölcsözőbb virággá
nevelni.
A mágus az a személy, akinek birtokában van ennek tudása. A magyar pedig egytől egyik ilyen “mágus”, vagy legalábbis az volt valamikor, amikor még nem ölték ki belőle a saját magával kapcsolatos pozitív értékelést.
A mágusok olyan zoroasztriánus papok voltak,
akik többek között képesek voltak az álmokat megfejteni. (Hérodotosz). Cyrus
(Kürosz) és fia, II. Kambüszész alatt a mágusok fellázadtak a perzsa uralom
ellen, és Smerdis pap személyében jelöltet állítottak a trónra, ám a harcos
kaszt, a háborús perzsa nép visszavette a trónt és I. Darius ideje alatt
megkezdődött a Perzsa Birodalom fénykora, a mágusi hatalom pedig háttérbe
szorult.
Míg a mágusok egy része nyugaton szóródott
szét, addig a másik, nagyobb része keletre, Indiába vonult, ahol a párszi
közösségekben él mind a mai napig, bár egyre fogyó létszámban. Ma talán néhány
száz képviselőjüket találhatjuk csak leginkább
Noha a mazdaizmus papjai és az eredeti zoroasztriánus szellem a világból mára már csaknem kiveszett, jó hír, hogy az internet révén fellendülőben van e kultúra ápolása és továbbhagyományozása. Számos kiegészítő anyag található az eredeti Aveszta-szövegek és kommentárok mellett az Avesta—Zoroasztriánus archívok (www.avesta.org) webhelyen, valamint a Heritage Institute Zoroastrianism honlapján.
A mazdaizmus ma nem nemzethez köthető vallás. Tulajdonképpen bárki vallhatja magáénak, aki szimpatizál vele. (Érdekes tény, hogy a kiváló énekes, a Queen alapítója és vezércsillaga, Freddie Mercury is zoroasztriánus volt.) Alapvető követelmény azonban, hogy elméletben és gyakorlatban betartsuk a Próféta szelleméhez hű elveket, életvezetést, magatartásformákat és a magasrendű erkölcsi követelményeket.
Egy rövid szó erejéig
azonban térjünk csak vissza a 8-as és 9-es népjelzőkre! Mivel magyarázható
vajon meg az eltérés az iráni és szkíta-féle népek között? Ha azt mondtuk, hogy
a magyarok őseinek, a szkítáknak és az iráni népeknek közös volt az istene,
közösek kellettek legyenek a népjelzőik is, nem? Márpedig a 8-asból nehezen
lesz 9-es, hacsak nem megy végbe egy nép életében egy jelentős változás.
Mindjárt meg is mondom, hogy mire gondolok itt. Visszautalok oda, ahol azt mondtam, hogy a magyar nép már a vándorlásai előtt ismerte a görögkeresztet (egyenlő szárú keresztet), mint a nyolcas szám későbbi, sematizált változatát. Ez azért is lehetséges, mert a görög kereszt keletkezését tekintve i.e 1000-1500-ban már ismeretes az Eufráteszi medencében, tehát a sumír-szír-babiloniai kultúrában. (Az életerő jelentésű hatalom (lásd: Wille zur Macht!), a termékenység és a bőség jelképe volt, és eredetileg a kör alakú kerékbe foglalt négysarkos napból egyszerűsödött le ilyen formába.) Nincsen kizárva tehát, hogy ezt a jelképet a turáni ill. az iráni népek is használták, noha erre bizonyíték egyelőre nincs.
A megítélésem szerint a 2-es számmisztikából keletkező 8-as számszimbólumnál a két elem jelentésében a szellemről és a testről beszélünk, amely végső soron a két tartomány egységét jelentette a legrégebbi időkben (lásd: Hermész Triszmegisztosz, Tabula Smaragdina: “ahogy fent, úgy lent és ahogy lent, úgy fent...” Ettől válik a vallás immanenssé, tehát Isten nem egy külön entitás, hanem benne van minden élőben és “élettelenben”, (hülozoé), pontosabban szólván: megfogható és megfoghatatlan dologban.
Ezzel szemben a
transzcendens vallások jellemzőik szerint olyanok, hogy a Szentlélek mint
közvetítő elem különválasztásával e két tartományt is szétválasztják, maga a
Szentlélek egy különálló egység lesz, maga a transzcendens Isten, aki a világon
kívül áll. Így lesz a kettőből három és a nyolcból kilenc, így keletkezik
meg a hármas egység: a test, a szellem és a lélek hármasegysége,
történetileg pedig a magyarság életében a római kereszténység erőszakos
felvételével vált népjelző alapszimbólummá.
Feltételezésem alapja az, hogy a szellemi-lelki-testi tartalmak egymástól nem választhatók el, továbbá, hogy a lélek a szintézis aperion-jellegű (tehát megfoghatatlan és határtalan) fogalmát jelöli, nem egy olyan dolgot, ami a szellemi és testi tartományok között külön tartományt alkot. Szerintem tehát a kettős kereszt nem a 3-6-9-es számmisztikus kultúrkörbe tartozik, hanem a 2-4-8-asba, s ígyen eredetileg nem a kereszténység terméke. Míg ugyanis a zsidó-keresztény kultúra 3-6-9-es alapú (lásd például: Szentháromság, Dávid-csillag, Mária-Beatrice számmisztika), addig az iráni-turáni a 2-4-8-as alapra helyezhető az eddig írtak alapján.
Papp Gábor értelmezése
szerint, amit előadásában Grandpierre Atilla is megerősített, a rovásírásban
szerepel a kettőskereszt, mint a GY betű jele. Akkoriban azonban a GY elé az
ősmagyarok E hangot mondtak, így voltaképpen a kettőskereszt az EGY-et jelöli.
Az igaz, hogy a kettős kereszt egyenként három egységből áll, mégis a két párhuzamos egyenes sokféle értelmezhetőségben 1 vonalnak tekinthető (hiszen minden filozófiai és ősi hagyomány szerint az Egy nem háromból áll, hanem kettőből: pl. tao (yin-yang) vagy a modern hegeli tézis-antitézis filozófia, fizikában a pozitív-negatív pólus, a biológiában a két nem két külön sejtje alkotja azt az “egysejtűt”, amiből az ember kifejlődik stb.)
A 3 úgy jelenik meg mint a kettő egysége, amely megvalósítja a szintézist, nem pedig úgy, mint ami egy különálló dolog, ami a szintézishez még külön kell. Ez az említett immanenciát is biztosítja, és ebben az értelemben, Isten Egy, a szintézis maga. Így érthető és helytálló a magyarok kettőskereszt szimbóluma és bizonyítva látszik a szkíta eredet is.
Azonban azt korábbi kutatóktól (pl. Zajti
Ferenctől) is tudjuk, akinek kora és késő időszaki munkáiban a véleményei
egymástól is különböznek, hogy az ősi kereszténység és a zoroastrináusi hit nem
fedik teljességgel egymást. Mazdaizmus a Mazdayasna papok tanításában létezett
már Zarathushtrát megelőzően is, ténylegesen tudjuk, hogy Zarathushtra ezektől
a papoktól tanult, és később ezt a vallást akarta tökéletesíteni. Tehát ha a
mazdaizmust vesszük alapul, annak több fedése van (sajnálatos módon) az ősi
kereszténységgel, mint a későbbi zoroastriánus mazdaizmusnak. Megmondom, miért
mondtam a zárójelben azt: sajnálatos módon. Zarathushstra ugyanis úgy
viszonyult a turáni mazdaistákhoz, mint Jézus a zsidókhoz. Őket akarta
felemelni. Azonban úgy tűnik, a nem-teljességgel-kiforrott, sőt, sok fehér
foltot maga után hagyó, szájhagyomány-alapú mazdaizmus nem igazán kért ebből a
“felemelésből”. Később írni fogjuk, hogy “turáni átok” néven fut mai napig a
magyarok egymással kapcsolatos rivalizálása, ami ide vezethető vissza. A turániak soha nem fogadták el a zorostriánus
mazdaizmust, még a Párthus Birodalom idején sem. (Tudvalevő ugyanis, hogy egy
Egyiptomból az ariánusok közé telepített szkíta-csoportból lett Parthia,
ugyanis, később is vallási viták keletkeztek az akkor már zoroastriánus
ariánusok és a vadabb és a kötelékeket nem tűrő párthusiak között.) Tudjuk,
hogy ennek mi lett a végső negatív következménye a számunkra. A későbbi “honfoglalásnak”
nevezett Kárpát-medencébe történő visszatérést követően az eseti, nem
formalizált, nem intézményesített ősmagyar (szkíta) vallás “pogánynak” lett
minősítve és be lett zúzatva a római kereszténység által; míg a mazdaizmus a
mai napig sikeresen –bár csekély létszámban – de megőrizte hagyományait és
integritását.
A számmisztikából tudjuk, hogy a “megváltó” típusának a 9-es numerológiai számérték felel meg; tehát ha valaki, akkor Zarathushtra és későbbi “ismétlése”, a szkíta Jézus tudta volna beteljesíteni az ősi keresztények számára a megváltást, de Zoroastert maguk a szkíták (a turániak) gyilkolták meg, Jézus pedig a zsidó főrabbik ámokfutásának esett áldozatul, és sajnálatos módon a Pál alapította római kereszténység a szemita népek “megváltása” lett, nem pedig a szkítáké.
Mindazonáltal sok mindenről szólhatnánk még,
ha a napkirályság eredetéről van szó. Elégedjünk meg azzal, zárásképpen, hogy
az iráni és turáni népek egymás mellett éltek, papjaik Nap-papok (mágusok)
voltak és az egy kultúrkörben való létezés hasonló eszme- és szokásrendszert
keletkeztetett.
Az ősi Sugdha (
Az ősi Sughd a turáni népek ősi földje (a
Megjegyzések
Megjegyzés küldése