Zend Avesta: Vendidad - 1. Fargard. 5.

 

5. Harmadikként a jó földek és országok közül,
amelyeket én, Ahura Mazda teremtettem,
megteremtém az erős és szent Mourut[1].

S erre jött Angra Mainyu,
aki minden, ami halál
([i]), és megteremtette ellenében
a fosztogatást és a bűnt[2].
([ii])


,OY ,mvza ,mvsvrvBqArf ,mvtSihaW ,acm&narqiOC ,acm&hMasa ,mItirq5

,ldzam ,Oruha

`,mvnawaCa ,mvrUs ,muruOm

,acm&Dvram ,Okrham-uruop ,Suyniam ,OrMa ,TatNvrvkArf ,mvrAytiap ,eha ,TaA

.,acm&CuqIW

5 thritîm asanghãmca shôithranãmca vahishtem frâthweresem azem ýô ahurô mazdå môurum sûrem ashavanem, âat ahe paityârem frâkereñtat angrô mainyush pouru-mahrkô maredhãmca vîthushãmca. 



[1] MOURUMargu, Marv, Margianh. Mouru vagy (az eredeti szövegben) Mourum, (Marv, Marghiana) a harmadik vendidadi föld, amelynek nemzetségét avesztai népnek véljük ma. Legújabb régészeti feltárások alapján ez a terület a Murgab folyó deltájának (Marv környékének) területére tehető, amely Türkmenisztán déli részén fekszik. Marvban és környékén ma komoly feltárások folynak, amelynek során 150 nagyobb ősi települést találtak, amelyeknek virágkora a korai bronzkorba tehető (i.e. 2500-1700). Ez a terület közel 3000 négyzetkilométer, és 78 oázist jelent. A leletek megállapították, hogy a legkorábbi települések az i.e. 7. évezredre tehetők. Ugyanakkor az „avesztai nép” elnevezés nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek a népek mind zoroasztriánus vallású népek is voltak. A zoroasztriánusok sok esetben nem elkülönülten éltek, hanem multikulturális közösségekben - s mivel vallásuk tiltotta a temetkezést (erről majd később szólunk), és ebben az időben (i.e II-III e.) még nem építettek templomokat, kevés historikus jelét hagyták a jelenlétüknek. Az ásatások során szabályosan és rendszerszerűen kiépített víz be– és elvezetést (csatornarendszert) találtak, amelyen keresztül az ivóvizet bevezették a központi palotába, a szennyvizet pedig kivezették onnan. Viktor Sarianidi, az ásatások vezetője tudósított arról, hogy egy óriási palota méretű templom romjait tárták fel Marvban. Ennek, valamint egy másik felfedezés (rituális haoma-ital fogyasztására utaló leletek) alapján Sarianidi azt állítja, hogy Mouru a zoroasztrianizmus legősibb területe és kialakulásának központja, amit mindmáig sokan vitatnak.

[2] A FOSZTOGATÁST ÉS A BŰNT – ez kérdéses. A Nagyobb Bundahisn szerint: „Az átok, ami erre a földre szállt, harcoscsapatok jövésmenése volt: mert a lovasok, a rablók és a tolvajok valamint az ‘eretnekek’ csoportosulásában mindig van gonosz indulat: igaztalanságokat beszélnek és elnyomják a tisztességes embert.” – Marv később a Turánt is kifosztó rablók fészkévé vált a későbbi orosz annexió idejéig.—írja J. H. Peterson. Tehát feltételezhetjük, hogy a későbbiekben leírt Mouri kultúrának is rablás és fosztogatás vetett véget, mint ahogyan azt is tudjuk, hogy Zarathushtrával is egy Turánban fosztogató idegen végzett.



([i]) AKI MINDEN, AMI HALÁL - az eredeti szövegben: angrô mainyush pouru-mahrkô: pouru-mahrka jelentése szerint: aki teli van halállal, azazhogy pestissel, leprával, betegséggel. A betegséget és a halált a zoroasztrianizmus szerint a gonosz szellemek okozzák. A tisztasági törvényekben erről majd részletesen szólok.

([ii]) A HAOMÁRÓL: A Haoma nem más, mint egy növény (fehér Haoma, Hom-i-Saphid), amely a lélek halhatatlanságát jelképezi. Ennek a növénynek a levelét facsarták ki a tűztemplomokban, és bizonyos alkalmakkor (Haoma-szertartás) fogyasztották.

Jivanji Jamshedji Modi professzor ír erről bővebben a „The religious ceremonies and customs of the Parsies” című monográfiájában, amelyet én e kommentár írásakor sokszor alapul veszek.

Modi professzor így ír a Haoma-ital fogyasztásának szokásairól:

„A régi időkben a szülő nő először néhány csepp szent Haoma-levet ivott meg, amelyet a tűztemplomban facsartak és szenteltek meg. A Dastur Darab Pâhlan írta perzsa Farziât-namehben azt írja erről, hogy az újszülött csecsemővel is meg kell itatni egy cseppet ebből a léből. Ha a felszentelt Haoma-italt (para-Haoma) nem készítették el a tűztemplomban, akkor jobb híján az ember zúzzon össze néhány Haoma gallyat és néhány levelét a gránátalma fának (urvarâm) és áztassa vízbe az Ahunwar recitálása közben és ezt az italt adja a nőnek és a csecsemőnek első italként. A Hom Yasht-ban azt írják, hogy a Haoma levének megivása következtében az asszony egészséges és szép utódnak fog életet adni. 

A Haoma egyébként a halhatatlanság szimbóluma. Anquetil du Perron úgy hivatkozik erre a vallási szokásra, mint ami ma is élő, noha manapság ez a szokás csak ritkán figyelhető meg, és akkor is, a Haoma-lé helyett édes italt készítenek melaszból és cukorból, és ezt adják a gyermeknek mint első, kedvező hatású italt. A Farziât-nâmeh azt írja, hogy a nő 18 hónapig csak a saját tejével táplálja az újszülöttet, ha a csecsemő fiú, és 15-ig, ha lány.”

 

Astragalus Racemosus

A híres nevezetes Haoma-cserje, amely a halhatatlanság szimbóluma az avestai hagyományban

A Haoma ital szertartása azonban nemcsak a születéskor, hanem az egyén halálakor is szerepet játszott. Egyfajta „utolsó kenetet” jelentett az, hogy a haldokló szájába a pap néhány csepp Haoma-levet csorgatott, hogy a lelke halhatatlan állapotban hagyja el a testét. A Haoma-fa szimbóluma tehát  ugyanazt a szerepet tölti be, mint az Ószövetségben az Örök Élet Fája (Gen II,9).

Az említett türkmenisztáni kutató, Viktor Sarianidi szerint a most feltárt marvi templomban Haoma-szertartás is folyt, ezt bizonyos narkotikumot tartalmazó nagy mennyiségben tárolt (mák-féle növényből származó) pollenek fellelése nyomán állítja. Ezt sokan szkeptikusan fogadják, és valóban több érv is szól ellene:

- Nem valószínű, hogy a mazdahívek egy szent szertartás során kábítószert fogyasztottak volna, és a Haoma-növény biztosan nem kábítószer-tartalmú növény.

- Mint azt említettük, a zoroasztriánus vallásúak akkoriban még nem építettek templomokat, így ez a templom valamely más, az avesztai szövegekben 3. nemzetként (vagy nemzedékként) említett marviak műve lehet

- Ha ők fogyasztottak is ilyen italt, mivel Haoma-növény maradványait (sem gránátalmamagot) nem találtak, ennek a szertartásnak teljesen más lehetett a célja, mint a Haoma-szertartásnak.

- A templomban talált sírok sem arra utalnak, hogy a települések lakói túlnyomórészt zoroasztriánusok lettek volna (noha nincs kizárva, hogy ők is élhettek ott), mivel nekik tilos volt a törvények szerint a halottaikat eltemetni.

Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy Mouru népe feltehetően társ-nép, de nem a zorosztrianizmus eredeti népe ill. a zoroasztrianizmus őshazája, de ettől függetlenül Sarianidi professzor egy órási feltárási munkát végzett a zoroastriánizmus régészeti feltérképezésében, amit követhetnek időben ősibb ill. az ebből kultúrából kiinduló időben későbbi városok feltárásai is.

Ha azonban a későbbiekben leírt időbeli sorrendiség szerint értelmezzük ezen felfedezéseket, akkor biztosak lehetünk benne, hogy:

1. Marv 9000 éves településeit időbeni kialakulásban valamennyivel megelőzhette az őshaza és a turániak (szkíták) kultúrája

2. Zarathushtra ennélfogva valóban a görögök előtt legalább 6500 évvel születhetett, ahogyan arra az egyik görög írásos feljegyzés, tételezés utalt (lásd a három támpontot: Eran-Vejt, Sughdot és Balkhot.)

 


A gonur-depei ásatások

Mouru (Marv) területén, a Murgab-deltában óriási (állítólag) palota romjaira bukkant Viktor Sarianidi türkmenisztáni régészprofesszor

 

 

Megjegyzések