Zend Avesta: Vendidad - 1. Fargard 7.

 

7. Ötödikként a jó földek és országok közül,
amelyet én, Ahura Mazda teremtettem,
megteremtém Nisayát[1],
aki pedig Mouru és Bakhdi között foglal helyet.([i])

S erre jött Angra Mainyu,
aki minden, ami halál,
és ellenteremtette
a hitetlenség bűnét.[2]

 

,OY ,mvza ,mvsvrvBqArf ,mvtSihaW ,acm&narqiOC ,acm&hMasa ,mvDxup 7

`,acmIDxAb ,acmuruOm ,vratNa ,miY ,miAsin ,ldzam ,Oruha

,acmvGa ,Okrham-uruop ,Suyniam ,OrMa ,TatNvrvkArf ,mvrAytiap ,eha ,TaA

.,mIh-OnamIW

7 puxdhem asanghãmca shôithranãmca vahishtem frâthweresem azem ýô ahurô mazdå nisâim ýim añtare môurumca bâxdhîmca, âat ahe paityârem frâkereñtat angrô mainyush pouru-mahrkô akhemca vîmanô-hîm.

---

[1] NISAYA – Helye kétséges, mivel több ilyen nevű város is volt. Volt egy Nisaya Médiában, ahol is Dáriusz kivégeztette Gaumata Mágust (Behishtun I. 58) Volt egy Nisa nevű hely Farsban, megint egy másik Kirmanban, és egy harmadik Amol és Marv között, ami talán ugyanaz, mint Parthia fővárosa, amit Plinius említ. Éppen ezért hajlunk erre a fordításra: „az a Nisaya, amivel Bakhdhi közrezárja Mourut.”; de a szöveg nem nyújt erre igazi utalást, így feltételeznünk kell egy másik Nisayát is Balkh és Marv között. - írja kommentárjaiban J. H. Peterson. De még többet is megtudhatunk a legújabb kutatások nyomán a Zoroastrian Heritage honlapján. Nisaim vagy Nisaya egyként jelölt tartományt és fővárost, és ez utóbbi a mai türkmenisztáni fővárostól, Ashgabattól 18 km-re fekvő kis falu, Bagir helyén volt található egészen az i.e. 1. századig, amikor egy földrengés elpusztította a várost. Némelyek úgy vélik, hogy Nisa azonos lehet Parthaunisával, a parthusiak fővárosával. A város a Kopet Dag hegység lábánál terjeszkedett el hosszanti irányban, és keletről Mouru határolta. Bár jelentős leletek kerültek elő itt, és számos ősi civilizáció romjait találták itt meg, a modern emberiségnek egészen a 19. század elejéig elkerülte a figyelmét, egészen addig, amíg egy New York-i professzor, Raphael Pumpelly nem tudatosította ezzel kapcsolatosan elméletét az emberi civilizáció közép-ázsiai bölcsőjéről.

 

[2] A HITETLENSÉG BŰNÉT – vannak olyanok, akik kétségbe vonják Isten létezését (Bundahishn)

 

---

([i]) LEGÚJABB KORI RÉGÉSZETI KUTATÁSOK A KULTÚRA BELSŐ-ÁZSIAI BÖLCSŐJÉRŐL: Több, mint egy évszázada, Raphael Pumpelly amerikai geológus, kutatásai nyomán, előállt a propozícióval, hogy az emberi civilizáció legelső formái (úgymint a földművelés, az állattenyésztés, a kézművesség és a fémművesség, a bányászat és az organizált településekbe való szerveződés) jóval a babiloni és a sumér kultúra előtt, itt, a közép-kelet-ázsiai régió oázisaiban volt.

Pumpelly ezt a felfedezését annak nyomán tette, hogy közép-ázsiai kutatóútja során megvizsgálta az ezen a területen található, belföldi, ma már kiszáradt tengermedrek különböző korokat reprezentáló földrétegeit. Pumpelly megállapította, hogy Közép-Ázsia belső területét tenger boríthatta, amely mentén több magaskultúra létezhetett.

Ám a jégkorszak óta ez a tenger egyre csak apadt, míg ezek a területek teljesen ki nem száradtak, és ez az ott élő embereket arra késztette, hogy egyre nyugatabbra vándoroljanak, s így létrehozzák a nyugatibb területeken fekvő civilizációkat, mint például a babiloni vagy az egyiptomi kultúra, amelyeket ma az ókori magaskultúrák között tartunk számon.

 

Pumpelly nézetei azonban nem arattak osztatlan sikert. Pontosabban szólván, szegény tudós elméletét teljesen mellőzték abban a korban, amikor mindenki a Biblia szövegemléke által meghatározott babiloni és egyiptomi kultúrára fókuszált.

Pumpelly 65 éves koráig nem is kapott lehetőséget, hogy bebizonyítsa, hogy igaza van-e. Később Anauban, a Kopet Dag hegység lábánál tárta fel teóriájának bizonyítékait. Mindezek ellenére Pumpelly kutatásainak eredménye homályban maradt, - a tudósok nem voltak hajlandók felfogni, hogy létezett ősibb kultúra, mint a Bibliára alapozott ún. öntözéses gazdálkodásos kultúrák.

 

Pumpelly nyomdokain jár ma Fredrik Hiebert régész kutató, aki ugyanott kezdett ásni, Anauban, ahol Pumpelly is 1904-ben. Tovább is kutatott, mint ő, és ma már teljességgel beigazolódott a geológus elmélete.

A civilizáció kezdete nem 3 ezer, nem 4 ezer, nem 5 ezer, hanem i.e 6500 évvel ezelőttre tehető, és nem Egyiptomba, hanem ide, a Közép-kelet-ázsiai térségre, amelynek egyik tartománya az avesztai szövegben is szereplő Nisaya.

 

A régészeti feltárás során egy érdekes leletre bukkantak. A fekete kőből faragott kb. 4000 éves pecséten vörösesbarna pigmentes, mindezidáig beazonosíthatatlan írásjelek találhatók. A kutatók óvatosak annak tekintetében, hogy ezt nyelvi jeleknek deklarálják, mivel ez esetben, ez a lelet egy eleddig ismeretlen nyelvre utaló, az eddig ismertektől teljesen eltérő írásjeleket használó, legősibb nyelv bizonyítéka volna.

Hiebert úgy véli, ezek a jelek tán csak szimbólumok, amelyeket az abban az időben folyó kereskedelmi vagy gazdasági folyamatok adminisztratív rendszerében használhattak.

Az anaui pecsét

Az i.e. 1. évszázadban földrengés által elpusztított Nisai tartomány egyik feltárt településén, Anauban egy fekete kőből faragott pecsétet találtak, amelyen mindezidáig ismeretlen eredetű és korú írásjelek találhatók

 

Mindenesetre, nagyon izgalmas volna, ha kiderülne, hogy a jelek mégiscsak valamilyen nyelvi közlést takarnak. Mint a képen is látható, ezek a jelek tulajdonképpen egymással párhuzamos és merőleges vonalakból állnak. Egyes kutatók szerint ezek leginkább a kínai Han (azazhogy voltaképp „Hun”)-dinasztia írásjeleihez hasonlítanak, ez azonban csak Kr. e. 200 körül alakult ki, tehát mintegy kétezer évvel később. Dr. Clyde A. Winters azonban megjelentetett egy cikket a New York Times magazinban azzal, hogy neki sikerült megfejtenie az írást.

A nyolcvanas években ugyanis az indus-völgyi írást tanulmányozta, s véleménye szerint a pecsét harappai betűit a dravida nyelv segítségével el lehet olvasni. Megint mások azt mondják, hogy a pecséten található “írás”, ha szimbólum, akkor nagyon hasonlít arra, amellyel az ősi kultúrákban a 8-as számjegyet jelölték. (És itt ismét a 2-es számrendszerre mint legősibb számrendszerre és a 16 földre utaló 8-as számba botlottunk!)

Akár így, akár úgy, a kérdés még korántsincs lezárva. Az anaui pecsét bizonyítéka egy rendkívül fejlett, talán önálló, ma feltáratlan és ismeretlen írásjelekkel rendelkező kultúrának.