Zend Avesta: Vendidad - 1. Fargard 8.
8. Hatodikként a jó földek és országok közül,
amelyet én, Ahura Mazda teremtettem,
megteremtém a házhagyó[1]([i]) Haroyut[2].([ii])
S erre jött Angra Mainyu,
aki minden, ami halál, és ellenteremtette
a könnyeket és a jajveszékelést[3].([iii])
,OY ,mvza ,mvsvrvBqArf ,mvtSihaW ,acm&narqiOC
,acm&hMasa ,mUtSx 8
,ldzam ,Oruha
`,mvnazvrah-SiW ,miY ,mUyOrah
,Okrham-uruop ,Suyniam ,OrMa ,TatNvrvkArf
,mvrAytiap ,eha ,TaA
.,acAkiBird ,acmvksaras
8 xshtûm asanghãmca shôithranãmca
vahishtem frâthweresem azem ýô ahurô mazdå harôyûm ýim vish-harezanem, âat ahe
paityârem frâkereñtat angrô mainyush pouru-mahrkô saraskemca driwikâca.
[1] A HÁZHAGYÓ HAROYU – azért nevezhették házhagyónak, mert amikor egy ember meghalt egy házban, az embereknek ki kellett menni a házból és otthagyni a halottat. A halotti szertartást a papok 9 naptól egy hónapig végezték ott, és a családtagoknak addig tartózkodniuk kellett a házba való visszatéréstől.
[2] HAROYU – régi perzsa: Haraiva, lat-gör: Areia. Haroyu a tizenhat föld közül a hatodik, amit az Aveszta említ mint ősi földet. Balkhkal együtt Haroyu egyike a középső, iráni népek által alkotott tartományoknak, amelyet a költő FERDOWSKI Shahnameh-jében szintén említ. Haraivát úgy írják le, mint amit az Észak-nyugat Afganisztánban található, a Balkhkal határos, és a Hare-Rud folyót környező összefüggő területek alkotnak. Továbbá északon Mouru és Nisaya, nyugaton Urva (Khorasan) és délen Haetumant (Sistan) és Harahvaiti (Kandahar) által határolt.
[3] A KÖNNYEKET ÉS A
JAJVESZÉKELÉST – mármint a halott feletti könnyeket és jajveszékelést. Bizonyos források
szerint a könnyek, amelyeket ilyenkor ejtenek, folyóvá duzzadnak és ez
megakadályozza a halottat abban, hogy átmenjen a Chinwad hídon (Saddar 96, Arda
Viraf 16:7:10)
([i]) HÁZHAGYÓ: Ez a szokás tehát az egyike a legősibb zoroastriánus szokásoknak, amelyről J.J. Modi professzor így ír:
“Amint azt Darmesteter
professzor is mondja (Zend Avesta II), minden, e rendbe tartozó ceremóniát két
kritériummal lehet jellemzően összefoglalni, amelyek nem mások, mint amelyeket
manapság is megelőzésként alkalmaznak egy járvány elterjedése esetén, nev: (1) megszakítani
a kapcsolatot az élőlény és a valóságos vagy vélt fertőzés centruma között;
vagy (2) magát e központot felszámolni, elpusztítani. Bár nem minden ember
halálát okozza fertőző betegség, veszedelmes dolog ezt a véletlenre bízni, és
nehéz megállapítani, hogy mely esetben volt fertőző a betegség és mely esetben
nem. Éppen ezért, a biztonság és az elővigyázatosság érdekében, úgy van
elrendelve, hogy minden halált okozó betegség fertőző, épp ezért minden
embernek lehetőség szerint távol kell magát tartania a halott embertől.” (J.J. Modi: The religious ceremonies and customs
of the Parsies, Chapter III. Funeral ceremonies and customs)
Modi ezek után részletes elemzésébe fog
azoknak a temetkezési szertartásoknak, amelyeknek két fő célja van:
Ennek tehát van vallási és praktikus vetülete
is; igaz, a vallási szempontot eltúlozták (ezért is a sokféle megtisztítási
ceremónia), de ennek legfőbb oka az, hogy praktikus okokból távol tartsák az
élő és egészséges embereket a halott testtől, amely azon a vidéken hamar
oszlásnak indult.
([ii]) HAROYU: Haravaivát úgy írják le, mint amit az
Észak-nyugat Afganisztánban található, a Balkh-kal határos, és a Hare-Rud
folyót környező összefüggő területek alkotnak. Továbbá északon Mouru és Nisaya,
nyugaton Urva (Khorasan) és délen Haetumant (Sistan) és Harahvaiti (
Mivel ezen a területen később Media és
Perzsia volt található, de az írás mégsem utal ez utóbbiakra, feltesszük, hogy
azért, mert a Vendidad ezen részét (az 1. Fargardot) i.e. 800 előtt, tehát ezen
birodalmak keletkezése előtt kompilálták.
Hérodotosz idején (i.e 485-420 körül) Média
és Perzsia volt található ugyanis ezeken a területeken, mint amit közös
elnevezéssel a görög és más klasszikus szerzők csak Aryan (Irán) néven
neveztek. Történeti könyveiben Hérodotosz ezekre a tartományokra csak úgy utal,
mint Perzsia részeire, tartományaira (satrapiáira) legalábbis a nagy Darius
idején. Ezeket a satrapiákat Hérodotosz másképp nevezi, mint az Avesta, de
feltesszük, hogy voltaképpen ugyanazokról a tartományokról van szó, csak görög
elnevezéssel (pl.
Nincs kétségünk tehát afelől, hogy ezek a
földek léteztek, hiszen Hérodotosz munkáit többnyire mérvadónak tartják. Az
elnevezésbeli eltérések egyben hangzásbeli hasonlóságok is, ezért nincs okunk
rá, hogy azt gondoljuk, hogy ezek (ti. az avesztai és a görög elnevezések
ugyanazokra a területekre) eltérő területeket és népeket jelölnének. Többen
hivatkoznak, kutatók, arra ugyanis, hogy a névváltozatok többnyire kultúra- és
történelmi korfüggők, miközben a legtöbb esetben ugyanarról a városról, népről vagy helyről van szó (pl. Saka -
Scythia - ami tulajdonképpen Észak-Sughdának feleltethető meg az Avestai földek
szerint.)
Ptolemaios (i.sz. 90-168) és Strabón (i.e 64
- i.sz. 24) részletesen leírja Aria tartományt és elhelyezkedését. Ők úgy
számolnak be erről a területről, mint ami szomszédjaihoz képest jelentékeny,
kiemelkedő szerepű tartomány volt. (Ptolemaios, világtérképén viszonylag nagy
kiterjedésű, jelentős területként tünteti fel.) Leírásaik alapján Aria azon a
helyen helyezkedett el, ahol az ősi iráni földtől (Airyana Vaejától)
délnyugatabbra fekvő (ma: afganisztáni) földek találhatók. Jelentős tény, hogy
a mai afganisztáni
Egyes források szerint Aria abban is
“leszármazottja”, mintegy területi és népességbeli utódja Airyana Vaejának,
hogy rendkívül jó gyümölcs- és szőlőtermesztő vidék. Ariát egy kis
Paradicsomként írja le Hérodotosz, aki szerint ez a terület Közép-Ázsia
éléskamrája.
Ariának aztán az ókori szerzők szerint a Nagy
Sándor-i hódítások vetettek véget. Alexandrosz lerombolta a várost, és helyén a
saját maga után elnevezett Alexandria Ariana nevű várost alapította.
Ptolemaios Világtérképe
Láthatjuk, hogy bár a geocentrikus világnézetnek és a
lapos Föld hiedelmének megfelelő alapelgondolásokkal készült a térkép, mégis, a
földrészek jól kivehetők és viszonylag arányosak rajta
([iii]) A
KÖNNYEKET ÉS A JAJVESZÉKELÉST: Ismét csak Nietzschére tudok utalni: látszik
ebből a helyből is, hogy Zarathushtra megveti a siránkozó gyengeséget és a
könnyes jajveszékelést, ami megakadályozza, hogy az ember “átmenjen a hídon”,
azazhogy magasabbrendűvé váljék, mint ami. A halhatatlan lélek halandó testből
a Halhatatlanságba való távozása a Csinvátán (a Chinvad-hídon) keresztül
történt; s a hagyomány szerint az ittmaradottak könnyei megárasztják azt a
folyót, amin a Csinváta átvezet, és a víz elsodorja magával a másvilágra
átkelni igyekvő lelket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése