Zend Avesta: Vendidad - 1. Fargard 9.
9. Hetedikként a jó földek és országok közül,
amelyeket én, Ahura Mazda teremtettem,
megteremtém Vaekeretát[1],
a sötét árnyakból([i]).
S
erre jött Angra Mainyu,
aki minden, ami halál, és megteremtette ellenében
Pairika Knathaitit[2],
aki Keresaspával[3] ölelkezik.([ii])
,OY ,mvza ,mvsvrvBqArf ,mvtSihaW ,acm&narqiOC
,acm&hMasa ,mvqatpah 9
`,mvnayas-OkaZUd ,miY ,mvtvrvkEaW ,ldzam ,Oruha
,m&kiriap ,Okrham-uruop ,Suyniam ,OrMa
,TatNvrvkArf ,mvrAytiap ,eha ,TaA
.,mvpsAsvrvk ,TacahMapu ,AY
9 haptathem asanghãmca
shôithranãmca vahishtem frâthweresem azem ýô ahurô mazdå vaêkeretem ýim
dûzhakô- sayanem, âat ahe paityârem frâkereñtat angrô mainyush pouru-mahrkô
pairikãm ýãm xnãthaite ýâ upanghacat keresâspem.
[1] VAEKERETA a régi neve Kabulnak a Nagyobb Bundahisn szerint, vélhetően azonos a Paropanisusban említett Bagardával (Bagarda) - Ptol. VI, 18)
[2] PAIRIKA KNATHAITI - A Pairika a bálványimádást szimbolizálja (uzdes-parastih). Kabul földje, a muszlim megszállásig az indiai kultúra fennhatósága alá tartozott, így a hinduizmus és a buddhizmus dívott ott. Pairika Khnathaiti egy félelmetes démon, akit az utolsó időkben Zarathushtra szellemi fia, Shaoshyant fog elpuszítani, minek során az igaz hit előtt minden vallás térdre kényszerül. (VD 19:5)
[3] SAMA KERESASPA (a későbbi hagyomány szerint Garshasp) az istentelen heroizmus
szimbóluma, aki hagyta magát a deavák által elcsábíttatni, úgyhogy magát és a
saját földi tulajdonságait imádta és imádtatta a többi halandóval. Zarathushtra
látomásában látta őt a pokolban bűnhődni, amiért elvetette a mazdaizmust és a
zoroasztriánus törvények betartását. Ez a méltatás, amit Peterson
kommentárjában olvashatunk, ellentmond annak, amit eddig tudtunk Keresaspáról,
hogy ő volt az, aki megölte Azi Sruvarát, a gonosz Sárkányt, emiatt dicsőség
illetné meg őt. Azonban mégis érthető ez az antinómia, ha tudjuk, hogy
Keresaspát utóbb megszállta az önhittség, amit a görögök hybrisnek neveztek;
istennek képzelte magát emiatt, és istenként imádtatta magát. Nagyon fontos,
hogy a kommentár a testi tulajdonságok imádtatására hivatkozik. Shaoshyant,
Zoroaszter eljövendő fia, aki Azi Dahaka (aki Ahrimant szimbolizálja)
elpusztítója a világ végén, abban különb, mint Keresaspa, hogy a lélek
erejével, és nem testi tulajdonságokból származó erővel arat győzelmet.
([i]) A SÖTÉT ÁRNYAKBÓL: Ha, mint azt leírtuk, Vaekereta azonos a
hetedik szent földdel, amit az Avesta sorrendben említ, látszólag érthetetlen,
hogy mit jelent az, hogy a “sötét árnyakból” teremtette azt. A “sötétség”
egyértelműen sehol sem pozitív értelmű az Avestában.
Itt azonban érdemes visszapillantani arra a
szimbólumra, amit “fekete Napként” ill. “sötét fényként” említettünk már
előzőleg. Ez a fekete Nap ill. sötét fény többféleképpen értelmezhető. Először
is, mitológiailag, a Kháosszal szinonim, amiben még csak derengenek a későbbi
teremtés fényei, és amelyből, akárcsak a világ kezdetén történt “Nagy Bumm-ból”
egycsapásra megszületik az a “széttartó energia”, amit látható fénynek nevezünk, és ami a világokat keletkeztette.
Csillagászati értelemben ez a fekete Nap az a fekete lyuk, amely a világ (vagy
világok) epicentumában állva láthatatlan energiaként és magnetikus
“megtartóként” összefogja a világok tágulását.
Mint azt mondják a csillagászok, a látható
energia és a láthatatlan energia (“sötét energia”) aránya
Ellenben némely “nem hagyományos” misztikus
munkáiból is fényt deríthetünk arra, hogy hogyan is lesz a “sötétségből” fény.
Az én lélekalapja csupa ilyen “sötét árny”. Az én lélekalapja nem más, mint az
isteni létalap.
Nos, ez a “teremtetlen”, azazhogy örök, nem halandó, hanem halhatatlan fény az, ami a lélek isteni létalapja, a fizikai megjelenés és földi valóság immanens metafizikájaként az ember “sötét árnya”. (Vö még.: Nietzsche: A vándor és árnyéka; Ady Endre: “saját lelkemből felcibállak”)
([ii]) ÖLELKEZIK: A Pairika Khnathaitivel ölelkező Sama
Keresaspa is többféle értelmezési lehetőséget hagy maga után. Nem biztos,
ugyanis, hogy itt kizárólag más vallások (ti.: a hinduizmus és a buddhizmus)
lekicsinyléséről vagy negatív minősítéséről van szó, különösen az utolsó időkre
való utalás miatt.
A Mazda-hívek ugyanis mindig is tisztában
voltak azzal, hogy a bálványimádás (a test, a tehetség, az “ész”, vagy egyéb
halandó földi tulajdonságok istenítése)
Először is, szögezzük le, hogy mit ért az Avesta “bálványimádás” alatt, vajon ugyanazt, mint a szemiták? Nem. A zsidó Biblia szerint bálványimádás az, ha az Egy Isten helyett sokat vagy mást imádunk, ill. erről az Egy Istenről ill. azokról vagy arról a másikról faragott, ill. öntött szobrokat készítünk (azazhogy képiesítjük és földi tulajdonságokkal ruházzuk fel az Istent). Ezzel szemben az avesztai “bálványimádás” bűne ennek éppen az ellenkezője: ha azt képzeljük a saját testi (meglehet kiváló) tulajdonságainkról, hogy azok isteniek, tehát a görög mentalitáshoz ez közelebb áll, mint a judeo-keresztényhez. Egyedül az ókeresztények, akik a két világ határán éltek kétezer évvel ezelőtt és akik olyan korban éltek, amikor kétezer évre előre kiforrt a vén kontinens predeterminált őslevese, ebben a szellemi ütközőzónában ők érezhették ezeket a különbségeket és ellentéteket nagyon elevenen, ugyanis a Római Birodalom végnapjain a züllött bálványimádásnak élt ez a formája és a másik is, vagyis egyrészt a kései rómaiak magukat istennek képzelték, másrészt az isteneiket elég szépen lerántották a legalpáribb emberi szintre és ezért a feladat kettős volt: tartalommal kellett megtölteni (lélekkel) mind az emberi, mind az isteni régiókat.
Mindennek ma is óriási az aktualitása, míg az
Ószövetség félelme nem nagyon aktuális ma már, és nem is jelentős. Keresaspa
Khnataitivel ölelkezik, hiszen
Megjegyzések
Megjegyzés küldése