Megszeretni a Sárkányt...

 

Az egyik nap reggel állok a vasútállomáson Újpesten, s egyszercsak elhalad mellettem egy anyuka a kisfiával, miközben épp akkor mondják be a hangosbemondón: S76-os vonat érkezik a második vágányra Rákos felől stb.stb. A kisfiú pedig szinte azonnal becsatlakozik, ismételve a bemondás szavait, szinte azzal teljesen szimultán, én meg alig tudom visszafojtani a nevetésemet, - ollllllyan cuki! – és ha tudná, hogy én is szóról szóra fújom már ezt, mint egy verset, néha hajnalban még az ébresztőórám csengése előtt erre ébredek, hogy megszólal bennem az agyonismételt, minden nap hallott szöveg: S76-os vonat érkezik… Úgyhogy, kelni kell. 😀

Na viccet félretéve. Ez a 76-os szám, ez kísért engem. Én magam 77-ben születtem, és nem ezért. A 76-os szám numerológiai redukciója 13, ami köztudomásúan egy nagyon negatív-pozitív szám, ha nagyon babonás vagy, akkor nagyon negatív, ha normális, akkor még szerencse is lehet, éppúgy, mint a fekete macska. Utánanéztem, és a 76-os év ugyanúgy a Sárkány éve volt, mint az idei, és mint közben az 1988, a 2000 és a 2012. És kapaszkodjak meg! A Sárkány évei nekem az életemben mindig radikális változást jelentettek! 1988-ban léptem az általános iskola felső tagozatába, amikor alapvetően nagyon sok minden megváltozott a természetemben. A 2000-ik év számomra a legelső legnagyobb kudarcot jelenti, a 2012-es pedig a másodikat. Rájöttem, logikusan, hogy pont az idén van újra lehetőségem még 12 évig folytatni a pechszériát, vagy véglegesen felszámolni azt. A 76-os szám tehát számomra a fordulat és a lehetőség számát jelenti, ami összefüggésben van a Sárkány szimbólummal is.

1988-ban a „sárkány” úgy jelent meg a számomra, mint gátlás. Hirtelen, mintha „felnőttem”, „megkomolyodtam” volna, 11 éves kiskamaszként nem a lázadás tört ki belőlem, hanem a fojtottság. Sokszor szóltak rám tanáraim, hogy a szám elé teszem a kezem, és ez nem helyes. Az a lendület, ami volt az alsótagozatban: ének, drámázás, színdarabok, - megtört, és elkezdtem befelé fordulni. Valami lefojtott, ami elkezdett a belső felé irányítani. Nem is lett a dolognak jó vége. Noha nagy eredményeket mutattam fel, ezt követően, 12 évig, állatira szenvedtem a magánytól, az értetlenségtől, nem voltak barátaim, nem tudtam fejlődni érzelmileg és nem voltam boldog, még kevésbé egészséges.

2000-ben történt meg mindennek a negatív koronája. Ez az az időszak az életemben, amiről nem szívesen beszélek. De ahogy sokszor a bőrömön éreztem, hogy a társaim kiutálnak, mert eminens vagyok, a tanároktól se kapok igazán megfelelő értékelést ezért, mintha összeesküdtek volna a gyengébb képességű diákokkal, hallgatókkal. Volt tanár, aki meg is mondta, kerekperec, hogy ő a közepest szereti, mert azon még van mit kupálni, s azonfelül, azon az látszik, hogy ő mennyit kupált rajta. Egy szó mint száz: a 2000. évi radikálfiaskóm oka egy szabályos koprodukció volt az irigy társaim és a még irigyebb tanáraim között.

2012-ben jött meg újra a lehetőség az életemben, hogy feldolgozzam és megemésszem a sárkánytémát. A lehetőség újabb kudarccal zárult. Akkor még nem, de később újra és újra feltettem magamnak a kérdést: Mi a sárkány? Mert ez mindig változik az ember életében. Van, amikor az érzékiség a sárkány. Van, amikor a gőg. Van, amikor az, ha valaki leértékel. Van, amikor az, ha valaki ok nélkül bánt. Egy szó mint száz: a sárkány mindig egy bűn, hiba, hiányosság, amire rámutatunk másban vagy magunkban, a klasszikus keresztény séma szerint. De a vicc az, hogy a sárkány valójában kétarcú: Mindig, Minden Alkalommal ott volt a lehetőség, annak a lehetősége, hogy ne a bűnre mutassunk rá, és Ne a bűnt keresgéljük, hanem azt, amivel a bűnért meg lehet bocsátani, a hibát ki lehet küszöbölni, a hiányosságot be lehet tölteni és a félreértést meg lehet beszélni. A Sárkány mosolya ezerszer szebb, mint a sárkány tűzokádása; a Sárkány szárnyain szállva a magasba jutsz, sokkal tovább, mintha levágod a fejét; ez is igaz, meg az is, de ha a bűnt bünteted, te magad is bűnössé válsz, és soha nem lesz vége a sárdobálásnak! 2010 táján ismertem meg életem legnagyobb szerelmét, és 2012-ben elváltam tőle, egy ostoba félreértés miatt… De talán, jól is volt ez így. Senkinek nem szabad plusz esélyeket szavazni, ha mindig bebizonyítja, hogy nem tud élni, csak visszaélni a neki szavazott esélyekkel...

Mit tartogathat, számunkra, még az idei év? 2024, a Sárkány éve újból, egy új, 12 évig vissza nem térő alkalom, hogy lezárjunk végre valamit, és kinyissunk végre egy kaput?

Nem tudod, hogy mi a bűn! Szélmalomharcot folytatsz. Csapkodsz ide-oda, a végén már mindenki, mindenért bűnös lesz… A bűnnek nincs arca, egy félelmetes démon, ami mindenhol ott van, ahol beengedik a sötétséget, de elpárolog, és sehol nincs ott, amint felkelt a Napvilág.

Megszeretni a Sárkányt… ez az utolsó, a legutolsó, a legeslegutolsó esélyed…