Az emberi értelem vége – Sic transit gloria mundi, avagy: a neokon ámokfutás
Ha valaki egyszer ír egy rossz könyvet, az arra van kárhoztatva, hogy később ennél csak még rosszabbakat írjon. Ez a helyzet F. Fukuyamával és A történelem vége és az utolsó ember című könyvvel. Meg kell valljam töredelmesen, annak idején, amikor jogot hallgattam és mint az ürülék közül kikapart aranygesztenyét sztárolták a könyvet és íróját, úgyhogy csak félve és tisztelettel lehetett halkan kirebegni e neveket, mintha épp Hiroshimáról lett volna szó és az atom első és reméljük utolsó polgári célpont elleni bevetéséről; ezzel kapcsolatban is feltehetőleg mindenki a szíve mélyén érezte, hogy gyalázatosan övön aluli, de mint sok más egyedi és tömeges esetben, amikor gyilkolás és genocídium történt, a szív valahogy nem jutott el a szájig, mert az illető vagy illetők „messzi vannak”, „ő bajuk”, és: „úgy kell nekik, ha kihúzták a gyufát”, egyszóval: Nem Olvastam a Könyvet, egyrészt mert ahol már a cím egy bődületes hülyeségről árulkodik, ott a részletek sem lehetnek épkézlábabbak, má...
.jpeg)